Kitelepítés, budibűz, istenhit (Irodalmi Jelen Online)

Esterházy Péter Könyvhétre megjelent új kötetének védőborítóján, Gitta asszony terve szerint, szép nagy betűkkel áll a szerző neve. Nem csak azért, mert jó feleségtől elvárható, hogy ez legyen számára a legfontosabb, hanem bizonyára azért is, mert ez igazi húzónév. Aki meglátja, örömmel konstatálja, hogy Esterházy Péter megint írt valamit – okosat, furmányosat, szépen lejtőt s egyben a dolgok felett lebegőt; prózát, aminek van értelme, tartalma, meséje. A cím már haloványabb, mert jóformán csak annyit tudatna, hogy a lapokon egyszerű történet tárul elénk, nem valami hosszan, ugyanis jóllehet száz oldal van a könyvben, de ezek között akad néhány lap, amelyiken csak három vagy négy szó áll. Ennyit árulna el a kicsit csináltan blikkfangos cím, ha nem állna alatta még az is, hogy: „a Márk változat”. Merthogy Márk evangéliumából vett passzusokkal egészíti ki és teszi veretesebbé Esterházy Péter a kitelepítések idején, szinte minden epizódban négy fal között vagy a szoba közeli külső terében „elhangzó” monológját, amelyet egy kisfiú „mond el” (bár néma), arról, amit maga körül hall (bár süket, „kis sükebóka”.)

A kitelepítés-téma nehezen törlődik ki Esterházy emlékei közül, nem kevésbé szülei akkori alakja. Sok szereplő nincs a történetben: a nagypapát már földbe passzírozta egy vigyázatlan traktor, maradt tehát a jelenlévő, bibliás-istenes nagymama, a távoli, ritkán látott, két házasság folytán csak a bátyó számára édes másik nagymama, a közmunkában robotoló mama, az iszákos papa, továbbá a már gyerekként folyvást firkálgató, szemüveges testvér, akivel éjjel fejtől-lábtól kell egy ágyban aludni, míg a szülők egymást gyömöszölik a szomszéd nyoszolyán. Alakok az életből merítve, kellő realizmussal (olykor egyenesen naturalista módon) megjelenítve, de azért mégsem memoár-történetről van szó, mert a kitelepítés idején nem egészen így állt fel az Esterházy családnak ez a szegmense.  

Mindent belengenek a szagok. A kisfiú különösen érzékeny illatokra és bűzökre, érez szobaszagot, öregszagot, budibűzt, pálinkaszagot, még azt az áporodottságot is, ami a rálőcsölt lakókat befogadni kénytelen kulák gazda, Ágoston bácsi levetett és a gyerkőcök által a „kincstárukba” begyűjtött hajhálóból árad.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Sárközi Mátyás, Irodalmijelen.hu, 2014. július 29.

Esterházy Péter Könyvhétre megjelent új kötetének védőborítóján, Gitta asszony terve szerint, szép nagy betűkkel áll a szerző neve. Nem csak azért, mert jó feleségtől elvárható, hogy ez legyen számára a legfontosabb, hanem bizonyára azért is, mert ez igazi húzónév. Aki meglátja, örömmel konstatálja, hogy Esterházy Péter megint írt valamit – okosat, furmányosat, szépen lejtőt s egyben a dolgok felett lebegőt; prózát, aminek van értelme, tartalma, meséje. A cím már haloványabb, mert jóformán csak annyit tudatna, hogy a lapokon egyszerű történet tárul elénk, nem valami hosszan, ugyanis jóllehet száz oldal van a könyvben, de ezek között akad néhány lap, amelyiken csak három vagy négy szó áll. Ennyit árulna el a kicsit csináltan blikkfangos cím, ha nem állna alatta még az is, hogy: „a Márk változat”. Merthogy Márk evangéliumából vett passzusokkal egészíti ki és teszi veretesebbé Esterházy Péter a kitelepítések idején, szinte minden epizódban négy fal között vagy a szoba közeli külső terében „elhangzó” monológját, amelyet egy kisfiú „mond el” (bár néma), arról, amit maga körül hall (bár süket, „kis sükebóka”.)

A kitelepítés-téma nehezen törlődik ki Esterházy emlékei közül, nem kevésbé szülei akkori alakja. Sok szereplő nincs a történetben: a nagypapát már földbe passzírozta egy vigyázatlan traktor, maradt tehát a jelenlévő, bibliás-istenes nagymama, a távoli, ritkán látott, két házasság folytán csak a bátyó számára édes másik nagymama, a közmunkában robotoló mama, az iszákos papa, továbbá a már gyerekként folyvást firkálgató, szemüveges testvér, akivel éjjel fejtől-lábtól kell egy ágyban aludni, míg a szülők egymást gyömöszölik a szomszéd nyoszolyán. Alakok az életből merítve, kellő realizmussal (olykor egyenesen naturalista módon) megjelenítve, de azért mégsem memoár-történetről van szó, mert a kitelepítés idején nem egészen így állt fel az Esterházy családnak ez a szegmense.  

Mindent belengenek a szagok. A kisfiú különösen érzékeny illatokra és bűzökre, érez szobaszagot, öregszagot, budibűzt, pálinkaszagot, még azt az áporodottságot is, ami a rálőcsölt lakókat befogadni kénytelen kulák gazda, Ágoston bácsi levetett és a gyerkőcök által a „kincstárukba” begyűjtött hajhálóból árad.

- See more at: http://irodalmijelen.hu/2014-jul-29-1050/kitelepites-budibuz-istenhit#sthash.5ZLrx1wU.dpuf

Esterházy Péter Könyvhétre megjelent új kötetének védőborítóján, Gitta asszony terve szerint, szép nagy betűkkel áll a szerző neve. Nem csak azért, mert jó feleségtől elvárható, hogy ez legyen számára a legfontosabb, hanem bizonyára azért is, mert ez igazi húzónév. Aki meglátja, örömmel konstatálja, hogy Esterházy Péter megint írt valamit – okosat, furmányosat, szépen lejtőt s egyben a dolgok felett lebegőt; prózát, aminek van értelme, tartalma, meséje. A cím már haloványabb, mert jóformán csak annyit tudatna, hogy a lapokon egyszerű történet tárul elénk, nem valami hosszan, ugyanis jóllehet száz oldal van a könyvben, de ezek között akad néhány lap, amelyiken csak három vagy négy szó áll. Ennyit árulna el a kicsit csináltan blikkfangos cím, ha nem állna alatta még az is, hogy: „a Márk változat”. Merthogy Márk evangéliumából vett passzusokkal egészíti ki és teszi veretesebbé Esterházy Péter a kitelepítések idején, szinte minden epizódban négy fal között vagy a szoba közeli külső terében „elhangzó” monológját, amelyet egy kisfiú „mond el” (bár néma), arról, amit maga körül hall (bár süket, „kis sükebóka”.)

A kitelepítés-téma nehezen törlődik ki Esterházy emlékei közül, nem kevésbé szülei akkori alakja. Sok szereplő nincs a történetben: a nagypapát már földbe passzírozta egy vigyázatlan traktor, maradt tehát a jelenlévő, bibliás-istenes nagymama, a távoli, ritkán látott, két házasság folytán csak a bátyó számára édes másik nagymama, a közmunkában robotoló mama, az iszákos papa, továbbá a már gyerekként folyvást firkálgató, szemüveges testvér, akivel éjjel fejtől-lábtól kell egy ágyban aludni, míg a szülők egymást gyömöszölik a szomszéd nyoszolyán. Alakok az életből merítve, kellő realizmussal (olykor egyenesen naturalista módon) megjelenítve, de azért mégsem memoár-történetről van szó, mert a kitelepítés idején nem egészen így állt fel az Esterházy családnak ez a szegmense.  

Mindent belengenek a szagok. A kisfiú különösen érzékeny illatokra és bűzökre, érez szobaszagot, öregszagot, budibűzt, pálinkaszagot, még azt az áporodottságot is, ami a rálőcsölt lakókat befogadni kénytelen kulák gazda, Ágoston bácsi levetett és a gyerkőcök által a „kincstárukba” begyűjtött hajhálóból árad.

- See more at: http://irodalmijelen.hu/2014-jul-29-1050/kitelepites-budibuz-istenhit#sthash.5ZLrx1wU.dpuf
2014-07-29 14:23:22
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ