Kitelepítés, budibűz, istenhit (Irodalmi Jelen Online)

Esterházy Péter Könyvhétre megjelent új kötetének védőborítóján, Gitta asszony terve szerint, szép nagy betűkkel áll a szerző neve. Nem csak azért, mert jó feleségtől elvárható, hogy ez legyen számára a legfontosabb, hanem bizonyára azért is, mert ez igazi húzónév. Aki meglátja, örömmel konstatálja, hogy Esterházy Péter megint írt valamit – okosat, furmányosat, szépen lejtőt s egyben a dolgok felett lebegőt; prózát, aminek van értelme, tartalma, meséje. A cím már haloványabb, mert jóformán csak annyit tudatna, hogy a lapokon egyszerű történet tárul elénk, nem valami hosszan, ugyanis jóllehet száz oldal van a könyvben, de ezek között akad néhány lap, amelyiken csak három vagy négy szó áll. Ennyit árulna el a kicsit csináltan blikkfangos cím, ha nem állna alatta még az is, hogy: „a Márk változat”. Merthogy Márk evangéliumából vett passzusokkal egészíti ki és teszi veretesebbé Esterházy Péter a kitelepítések idején, szinte minden epizódban négy fal között vagy a szoba közeli külső terében „elhangzó” monológját, amelyet egy kisfiú „mond el” (bár néma), arról, amit maga körül hall (bár süket, „kis sükebóka”.)

A kitelepítés-téma nehezen törlődik ki Esterházy emlékei közül, nem kevésbé szülei akkori alakja. Sok szereplő nincs a történetben: a nagypapát már földbe passzírozta egy vigyázatlan traktor, maradt tehát a jelenlévő, bibliás-istenes nagymama, a távoli, ritkán látott, két házasság folytán csak a bátyó számára édes másik nagymama, a közmunkában robotoló mama, az iszákos papa, továbbá a már gyerekként folyvást firkálgató, szemüveges testvér, akivel éjjel fejtől-lábtól kell egy ágyban aludni, míg a szülők egymást gyömöszölik a szomszéd nyoszolyán. Alakok az életből merítve, kellő realizmussal (olykor egyenesen naturalista módon) megjelenítve, de azért mégsem memoár-történetről van szó, mert a kitelepítés idején nem egészen így állt fel az Esterházy családnak ez a szegmense.  

Mindent belengenek a szagok. A kisfiú különösen érzékeny illatokra és bűzökre, érez szobaszagot, öregszagot, budibűzt, pálinkaszagot, még azt az áporodottságot is, ami a rálőcsölt lakókat befogadni kénytelen kulák gazda, Ágoston bácsi levetett és a gyerkőcök által a „kincstárukba” begyűjtött hajhálóból árad.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Sárközi Mátyás, Irodalmijelen.hu, 2014. július 29.

Esterházy Péter Könyvhétre megjelent új kötetének védőborítóján, Gitta asszony terve szerint, szép nagy betűkkel áll a szerző neve. Nem csak azért, mert jó feleségtől elvárható, hogy ez legyen számára a legfontosabb, hanem bizonyára azért is, mert ez igazi húzónév. Aki meglátja, örömmel konstatálja, hogy Esterházy Péter megint írt valamit – okosat, furmányosat, szépen lejtőt s egyben a dolgok felett lebegőt; prózát, aminek van értelme, tartalma, meséje. A cím már haloványabb, mert jóformán csak annyit tudatna, hogy a lapokon egyszerű történet tárul elénk, nem valami hosszan, ugyanis jóllehet száz oldal van a könyvben, de ezek között akad néhány lap, amelyiken csak három vagy négy szó áll. Ennyit árulna el a kicsit csináltan blikkfangos cím, ha nem állna alatta még az is, hogy: „a Márk változat”. Merthogy Márk evangéliumából vett passzusokkal egészíti ki és teszi veretesebbé Esterházy Péter a kitelepítések idején, szinte minden epizódban négy fal között vagy a szoba közeli külső terében „elhangzó” monológját, amelyet egy kisfiú „mond el” (bár néma), arról, amit maga körül hall (bár süket, „kis sükebóka”.)

A kitelepítés-téma nehezen törlődik ki Esterházy emlékei közül, nem kevésbé szülei akkori alakja. Sok szereplő nincs a történetben: a nagypapát már földbe passzírozta egy vigyázatlan traktor, maradt tehát a jelenlévő, bibliás-istenes nagymama, a távoli, ritkán látott, két házasság folytán csak a bátyó számára édes másik nagymama, a közmunkában robotoló mama, az iszákos papa, továbbá a már gyerekként folyvást firkálgató, szemüveges testvér, akivel éjjel fejtől-lábtól kell egy ágyban aludni, míg a szülők egymást gyömöszölik a szomszéd nyoszolyán. Alakok az életből merítve, kellő realizmussal (olykor egyenesen naturalista módon) megjelenítve, de azért mégsem memoár-történetről van szó, mert a kitelepítés idején nem egészen így állt fel az Esterházy családnak ez a szegmense.  

Mindent belengenek a szagok. A kisfiú különösen érzékeny illatokra és bűzökre, érez szobaszagot, öregszagot, budibűzt, pálinkaszagot, még azt az áporodottságot is, ami a rálőcsölt lakókat befogadni kénytelen kulák gazda, Ágoston bácsi levetett és a gyerkőcök által a „kincstárukba” begyűjtött hajhálóból árad.

- See more at: http://irodalmijelen.hu/2014-jul-29-1050/kitelepites-budibuz-istenhit#sthash.5ZLrx1wU.dpuf

Esterházy Péter Könyvhétre megjelent új kötetének védőborítóján, Gitta asszony terve szerint, szép nagy betűkkel áll a szerző neve. Nem csak azért, mert jó feleségtől elvárható, hogy ez legyen számára a legfontosabb, hanem bizonyára azért is, mert ez igazi húzónév. Aki meglátja, örömmel konstatálja, hogy Esterházy Péter megint írt valamit – okosat, furmányosat, szépen lejtőt s egyben a dolgok felett lebegőt; prózát, aminek van értelme, tartalma, meséje. A cím már haloványabb, mert jóformán csak annyit tudatna, hogy a lapokon egyszerű történet tárul elénk, nem valami hosszan, ugyanis jóllehet száz oldal van a könyvben, de ezek között akad néhány lap, amelyiken csak három vagy négy szó áll. Ennyit árulna el a kicsit csináltan blikkfangos cím, ha nem állna alatta még az is, hogy: „a Márk változat”. Merthogy Márk evangéliumából vett passzusokkal egészíti ki és teszi veretesebbé Esterházy Péter a kitelepítések idején, szinte minden epizódban négy fal között vagy a szoba közeli külső terében „elhangzó” monológját, amelyet egy kisfiú „mond el” (bár néma), arról, amit maga körül hall (bár süket, „kis sükebóka”.)

A kitelepítés-téma nehezen törlődik ki Esterházy emlékei közül, nem kevésbé szülei akkori alakja. Sok szereplő nincs a történetben: a nagypapát már földbe passzírozta egy vigyázatlan traktor, maradt tehát a jelenlévő, bibliás-istenes nagymama, a távoli, ritkán látott, két házasság folytán csak a bátyó számára édes másik nagymama, a közmunkában robotoló mama, az iszákos papa, továbbá a már gyerekként folyvást firkálgató, szemüveges testvér, akivel éjjel fejtől-lábtól kell egy ágyban aludni, míg a szülők egymást gyömöszölik a szomszéd nyoszolyán. Alakok az életből merítve, kellő realizmussal (olykor egyenesen naturalista módon) megjelenítve, de azért mégsem memoár-történetről van szó, mert a kitelepítés idején nem egészen így állt fel az Esterházy családnak ez a szegmense.  

Mindent belengenek a szagok. A kisfiú különösen érzékeny illatokra és bűzökre, érez szobaszagot, öregszagot, budibűzt, pálinkaszagot, még azt az áporodottságot is, ami a rálőcsölt lakókat befogadni kénytelen kulák gazda, Ágoston bácsi levetett és a gyerkőcök által a „kincstárukba” begyűjtött hajhálóból árad.

- See more at: http://irodalmijelen.hu/2014-jul-29-1050/kitelepites-budibuz-istenhit#sthash.5ZLrx1wU.dpuf
2014-07-29 14:23:22
Bereményi Géza régóta várt önéletrajzi regénye elsősorban a gyermek- és ifjúkorral foglalkozik. Ismerős lehet nekünk ez a világ csodálatos filmjéből, az Eldorádóból, és Cseh Tamásnak...
Fordította: Győri László
Végre magyarul is olvasható Marcel Beyer nagy sikerű regénye, amelyben a Nobel-díjas Konrad Lorenz alakja elevenedik meg.
Hermann Funk először gyerekként, az 1930-as években találkozik...
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják...
Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ