Jézus a hangyasorban - Interjú Darvasi Lászlóval (Népszabadság)
(kiadvány: Ez egy ilyen csúcs)

Szív Ernő tízéves ösztöndíjat, vagy akár életjáradékot is adna, csakhogy valaki ne írjon. Minek olyan szöveget kiadni a kezünkből, ami se nem oszt, se nem szoroz? - idézi Darvasi László alteregóját, aki gyufalobbanásnyi szövegeivel a rendszerváltás óta kíséri az írót.

Ketten vagyunk, de hárman beszélgetünk. Darvasi László írót ugyanis a rendszerváltás óta elkíséri alteregója, Szív Ernő, akinek tárcáiból immár negyedik kötetét állította össze. Ez egy ilyen csúcs, mondja a kötet címe. Mi megpróbáltuk megmászni.

Mikor állt meg Szív Ernő az ajtaja előtt?

Huszonöt éve. De nem kopogtatott. Csak bejött. Mintha hazatért volna.
 
Hogyan  történt?

A Délmagyarországban kezdtem tárcát írni. Az újságírás végigkísérte a pályámat, jóllehet mindig íróként igyekeztem egy redakcióban tüsténkedni. Amíg az újságíró a tények elkötelezettje, legalábbis elvileg, addig az író a fikcióé. De ha már újságíróként kell dolgoznom, mondtam, jó, akkor legyen egy alteregó, aki majd újságíró lesz. Nem az lett. Szív Ernő már ott is ült a szobámban, és fikcióillatot árasztott.

Mi jött be vele az életébe?

Nem csak figurát, szemléletet is kellett teremteni. Valakit, aki képes heti háromszor, négyszer kitalálni a világot. Akinek folyton figyelni kell: miért lép ki az a nő a teraszra, kitől fél az a férfi a megállóban, mi történt az évszakokkal, egyebek. Föl kell szedegetni és azonnal följegyezni az ötleteket, a morzsákat, a hangulatokat. De még így is húsz tárcából csak egy lesz jó, de a tizenkilencet is meg kell írni, azért az egyért. És az is milyen jó, hogy az olvasó majd nem azt választja.

Meddig él egy tárca?

Elolvasod, passzé. Amíg kihűl a kávé, ellobban a gyufa. Innen is látszik, hogy speciális műfaj, egyszerre átmeneti és befogadó, ráadásul általában rosszul áll rajta a könyvborító keménykabátja. A könyvben kihűlnek a tárcák. Talán csak akkor nem, ha kezdünk valamit velük. Ebben a könyvben sem találsz egy érintetlen mondatot sem, mármint az első közléshez képest. Aztán pedig jönnie kell valami dramaturgiai ravaszkodásnak.

Fel kell fűzni őket valamire?


Például. A berlini fekete füzet motívuma a gyász. Mintám a dzsessz-novella volt. Van egy alap motívumod – ebben a Nagy-füzetben a gyász, a szerencse, a hibázás, az utazás ilyen -, amitől bátran el lehet kalandozni, még el is felejtheted, ám a fődallam egy ponton visszatér.

Az új könyvnek mi a műfaja?

Valaki úgy definiálta, hogy tárcaregény. Én meg első blikkre afféle énregénynek gondoltam. Éntárca-regény, talán. Jobban illik ide a füzet szó. A sok kicsi, New Yorkban, Párizsban, Berlinben, Szegeden játszódó tárcák füzetekké álltak össze.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »


Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Nol.hu , 2014. szeptember 4.

Az interjú megjelent a Népszabadság 2014. szept. 5-i számában.

2014-09-04 14:36:51
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ