„A pátriárka én vagyok” - Gerald Martin életrajzíró García Márquezről (Magyar Narancs)

Számos életrajz született róla, de csak egy olyan, amelynek szerzője közel húsz éven át ápolt bizalmas kapcsolatot könyve főhősével. Gerald Martin irodalomtörténész, a latin-amerikai irodalom brit szakértője bejáratos volt Gabriel García Márquezhez – az idén elhunyt írófejedelem legjelentősebb biográfusával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Márquez film­kritikusként kezdte. Mennyire volt képzett, szakmázós kritikus?


Gerald Martin: Ő volt az első igazi kolumbiai filmkritikus. A cikkei nem kritikusi bikkfanyelven írott szakszövegek voltak, hanem kedvcsinálók. Meg akarta ismertetni a fontos filmeket a tömegekkel. Olasz filmek, franciák, oroszok – ez volt a sorrend nála. Hollywoodot viszont nem kímélte, igaz, a mitikus hangvételű westerneket szerette.

MN: Fiatal tudósítóként nem sokkal később Európába tette át a székhelyét, az innen hazaküldött cikkei azonban – például az, amiben Sophia Loren fürdőruháiról értekezik – bulvárízűek kicsit.


GM: Európába érve Márquez felmérte a lehetőségeit, és arra jutott, hogy nincsenek meg az eszközei, hogy komolyabb oknyomozó riportokat készítsen. Ezért úgy döntött, inkább magát teszi meg a riportjai középpontjának. Ebben a hangnemben jutott el Loren fürdőruhájáig is.

MN: Miután megjárta újságíróként Moszkvát, 1957-ben Magyarországra is ellátogatott. Úgy tűnik, nagyon is együtt érzett Kádárral. Később is kitartott a szimpátiája mellett?

GM: Nem találtam nyomát, hogy megváltoztatta volna a véleményét Kádárról (cikkünk Márquez budapesti látogatásáról itt - a szerk).

MN: Márquez állítólag meglógott a hivatalos programokról, hogy az utca emberével találkozzon. Elég meseszerűnek tűnik a beszámolója, hogy prostituáltakkal, diákokkal, háziasszonyokkal cserélt eszmét a valós viszonyokról…


GM: Az egyetlen ember, aki többet tudna mondani Márquez kelet-európai kalandjairól, az Márquez jó barátja, Plinio Apuleyo Mendoza, de Magyarországon még ő sem volt ott, Márquez egyedül járt önöknél. Az a néhány magyar, akivel a könyvemről beszélgettem, mind nehezményezte a magyar vonatkozású bekezdéseket. Az az érzésem, és erre Márquez maga is utalt finoman, hogy a kelet-európai tudósításait alaposan kiszínezte.

MN: Mielőtt a Száz év magány szupersztárrá tette Márquezt, Mario Vargas Llosa számított az új latin-amerikai irodalom ifjú zsenijének, Márquez felbukkanásával azonban örök második lett belőle.

GM: Bár nem mutatták, folyamatos volt a rivalizálás közöttük. A hatvanas évek első felében Vargas Llosa számított a latin-amerikai irodalom ifjú titánjának. Majd szinte a semmiből jött Márquez, és letaszította a trónjáról. Létezik egy mondás: ha nem tudod legyőzni, állj mellé. Vargas Llosa is így tett. Könyvet is írt Márquezről, sokan ezt tartják a legjobb Márquez-tanulmánynak. Kifelé nagy volt az egyetértés. De ha felüti A pátriárka alkonyát, amit Márquez Barcelonában írt, Vargas Llosa tőszomszédságában, akkor egy olyan zsarnokról olvashat, aki valamennyi riválisával végez. Vagy megtalálja a módját, hogy megsemmisítse őket – például ágyba viszi a feleségüket. Szóval, volt rivalizálás, de titokban, a latin-amerikai irodalom két első embere nyíltan nem ment egymásnak. Egészen ’76-ig, a híres pofonig, mikor is Vargas Llosa nagy nyilvánosság előtt behúzott egyet Márqueznek. A pofon után soha többé nem beszéltek egymással. Persze az ügynökük ugyanaz volt, ami furcsa helyzetet teremtett.

MN: Nő volt a dologban?


GM: Nő volt. És ez a nő Vargas Llosa felesége volt. Az egyik verzió szerint Márquez túlságosan is sikeresen győzködte az asszonyt, hogy váljon el a hűtlenkedő Vargas Llosától. A másik verzió, hogy Márquez elcsábította a feleséget.

MN: Míg mindenki a Száz év magányt tartja a magnum opusnak, maga a szerző A pátriárka alkonyára esküdött…


GM: Igen, többször is nyilatkozta, hogy A pátriárka a legjobban sikerült regénye. Ahogy többször is elmondta, hogy Az ezredes úrnak nincs aki írjon az alapmű. Miként arra is esküdött, hogy a Szerelem a kolera idején a csúcs. De A pátriárka alkonya mindenképpen vízválasztónak tekinthető. Mintegy összefoglalja mindazt, ami Márquez életművére, a hatalommal való viszonyára jellemző. Márquez mindig is hangsúlyozta, hogy ez az irodalmi önéletrajza. Amikor először találkoztunk, összetűzésbe is kerültem vele emiatt. Nekem ugyanis nem tetszett a könyv, és ezt el is mondtam neki. Ha nem kedvelte a könyvet – mondta –, engem se fog, mert a pátriárka én vagyok. Ha jól olvassa a könyvet, megértheti a vágyaimat, a tetteimet, az életemet.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Köves Gábor, Magyar Narancs Online, 2014. augusztus 21.

2014-08-21 13:12:03
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ