A szép balfék tragikuma. Interjú Krusovszky Dénessel. (Népszabadság)
(kiadvány: A fiúk országa)

Krusovszky Dénes az utóbbi évtizedek legfiatalabb alkotója volt, akit József Attila-díjjal tüntettek ki. De számos más elismerés is jelzi: generációja talán legfontosabb alkotója. Három verseskötet után az idén első prózakötetével, A fiúk országával jelentkezett. A novellák nyelvéről, a sztárságról és zöldfülű énjéről beszélgettünk.

– Nem a kényelmes utat választja, áll a fülszövegben. És tényleg: ahelyett, hogy egy regény fejezetei felé torzítaná a novellákat, mind megmarad külön világnak. Szembemegy a trendekkel?

– Nem a trendtörés volt az elsődleges, de azért az is szerepet játszott, hogy szerettem volna elkerülni, amit ma viszonylag nehéz, hogy mindent, ami narratív, még a narratív lírát is, regényként sütnek el. Gondolom, elsősorban a jobb eladhatóság reményében. Szerencsémre a kiadóm sem erőltette. Azok a történetek pedig – és nyilván ez volt a lényeg –, amelyeket szerettem volna elmesélni, különféle karakterűek voltak, különböző hangokat hívtak elő belőlem, még ha hangulatukban olykor hasonlítanak is egymásra.

– Hangulatukban és fegyelmezettségükben is. Ritka az ennyire visszafogott és letisztult próza. Sokat kell húznia?

– Elég sokat húztam, annak ellenére is, hogy eleve szerettem volna ilyen letisztultabb, szikárabb hangot megtalálni, használni a novellákhoz. S lehetőleg úgy, hogy azért ez a nyelv időnként engedjen meg egy-egy költőibb, szürreálisabb betétet is.

– A novellák nyelve szikáran költői, a lírája nyelve viszont néha a próza felé kacsingat. Három verseskötet után így nem is lehetett nehéz belefogni a prózába.

– Belefogni azért mégsem volt könnyű. Már évekkel ezelőtt elkezdtem tárcanovellákat írni, aztán egy-egy hosszabb szöveggel is megpróbálkoztam, de valami nem indult be. A novellák nem voltak eléggé jók, én meg nem élveztem igazán az írásukat. Ezután évekig csak verseket írtam, de egyszer megkerestem félbehagyott elbeszélésem a vincseszteren, elolvastam, aztán radikálisan átírtam. Ez lett a kötet nyitónovellája. És ekkor már kifejezetten élveztem az írást, ez az élvezet és izgatottság pedig elkezdte előhívni a többi, addig valahol a fejemben rejtőző történetet. Elkezdtem lubickolni az írásban, még az elakadásokban is. De lényegében nem a versekből következnek ezek a történetek, hanem éppen abból, ami nem vers, de benne van a kezemben.
hirdetés

– A szűkszavú, néhol talányos novellák háttere egy híradóba is beleférne: szén-monoxid-mérgezés, abortusz, utcai zavargások. Ennyire a földön jár?

– Nem mindig, de talán van egy látens realista énem, mondjuk egy zsigeri realista (á la Roberto Bolano), aki arra sarkall, hogy azokkal a körülményekkel foglalkozzam intenzíven, amelyek között élnünk adatik. Ez határozott célkitűzés volt a részemről, de legalábbis belső igény, hogy ne a „csillag-világmindenséget” vizsgáljam egy elvont távcsövön keresztül, hanem arra fókuszáljak, hogy miképpen működnek azok a mikrovilágok, amelyekben mindennap ténfergünk. Mindenki ilyen kis világokban él. Mindenki ismeretlen sziget. Ugyanakkor el szerettem volna kerülni a szociografikusságot is. Szép, szomorú, valóságosan szürreális, nehéz, de lehetőleg nem arrogáns történeteket akartam írni.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Nol.hu, 2014. szeptember 20.

Az írás a Népszabadság 2014. 09. 20. számában jelent meg.

2014-09-20 15:33:46
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ