Az Inkognitó után itt a második kötet, az Aludnod kellene. Bemutató a Kalicka Bisztróban.

rés a présen: Az Inkognitó után négy évvel idén nyáron jelent meg az új köteted. Mivel telt a köztes időd?

Kiss Tibor Noé: Az Inkognitó viszonylag hamar lecsengett, az Aludnod kellene című második kötetet pedig elég lassan írtam meg ahhoz képest, hogy milyen rövid lett. Lassan, aprólékosan dolgozom, már ami az irodalmi szövegalkotást illeti. Szóról szóra. Amúgy meg nem: tördelőként és újságíróként kénytelen vagyok pörögni. Az írás ilyen értelemben meditáció is.

rap: Szerinted mire számítson, aki belefog az Aludnod kellene olvasásába?

KTN: Elég sok szereplő van a könyvben, akadnak cselekményszálak is. Az olvasó kénytelen lesz odafigyelni, nem csak a főhős zsolozsmájával találkozik. A regény világa még sötétebb. Feloldozás nincs. Cserébe igyekeztem nagyon empatikusan megrajzolni a szereplőim – egy lepusztult mezőgazdasági telepen élő középkorú férfiak – személyiségét. A mindennapi küzdelmeiket, a jóra való törekvésüket és a bennük élő rosszat. A kiszolgáltatottságukat. Egyébként ez, a tehetetlenség élménye rokonítja a könyvet az Inkognitóval.

rap: Az identitástematika az íráson kívül is átszövi az életedet?

KTN: Átszövi. Az Inkognitónak köszönhetően sokkal bátrabban játszom a saját nemi identitásommal. Kevésbé szégyellem magam a nyilvánosság előtt, sokkal jobban látom és el is tudom fogadni a saját szélsőségeimet, a focista macsót és azt a nőt, akit még mindig nagyon kevés ember előtt tudtam felfedni.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Magyar Narancs Online, 2014. szeptember 23.