Ritkán van magyar regénynek akkora sikere itthon és külföldön is, mint amilyen A fehér királynak volt. Dragomán György mégis majdnem egy évtized múlva jelentkezett csak új regénnyel, melyek részleteit tárcák formájában lapunkban is olvashatták. Sikerről, fantáziáról és a hasábburgonyáról beszélgettünk.

– Ha jól tudom, huszonnyolc nyelvre fordították már le A fehér királyt. Ez egy külön könyvespolc. Hol tartja a köteteket?

– 29 vagy 30. S némelyikből több különböző kiadás is. Éppen most rendeztem át a dolgozószobámat és felhoztam a pincéből majdnem az összes kötetet, amit megtaláltam, és felraktam őket szépen egymás mellé a könyvespolc tetejére. Tényleg majdnem az egész legfelső polc megtelt. 

– Látok én ebben valami szimbolikusat. Mármint, hogy eddig a pincében voltak, most viszont a legfelső polcon. Megváltozott a saját sikeréhez való viszonya?

– Már rég össze akartam rakni őket, csak halogattam ezt is, meg a polcépítést is, mint mindent, hogy majd akkor, ha kész lesz az új könyv. És most hogy már kész lett, muszáj volt rendbe tenni ezt is. Ráadásul a pince is beázott, ki kellett menteni a fontosabb dolgokat.. Eddig is örültem ezeknek a könyveknek, csak nem volt hozzájuk polc. De most már legalább nem annyira üres a dolgozószobám.

– Inspiráló vagy nyomasztó egy ekkora siker? Mintha több náció olvasója leskelődne be folyton az ablakon.

– Könnyebb volt így elviselni ezt a kilenc évet, ami A fehér király óta eltelt. Minden apró meg nagyobb öröm segített egy kicsit a mondatokkal való amúgy elég reménytelen harcban. Ül az ember a fotelben és küzd életre halálra, és akkor jó érzés ha jön a postás és hozza a könyv katalán kiadását.

– Nehezen álltak össze a tárcák regénnyé?

– Én fordítva látom: eleve regényen dolgoztam, és ki-ki csíptem belőle egy tárcányi szöveget.

– A fehér királyban egy kamasz fiúcska mesél a román diktatúráról, ebben viszont egy kislány a román rendszerváltás utáni időkről. Ennyire fontos a gyermekek szemszögéből nézni ezt a kort?

– Három különböző gyerekhangot hallottam meg, amikor elkezdtem A fehér királyon dolgozni, aztán gyorsan rájöttem, hogy ebből három, cselekményben nem csak térben és hangban összefüggő regény lesz, egy laza trilógia. A Máglya a második, ami elkészült. És azt hiszem, ez nem egészen a román diktatúra, majdnem az, de minden mégsem stimmel.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Nol.hu, 2014. szeptember 27.

Megjelent a Népszabadság 2014. szeptember 27-i számában.