Gavalda megint igazi mesét írt (Magyar Hírlap)
(kiadvány: Édes életünk)

Legújabb könyve, az Édes életünk is bizonyítja: szereti az embert

Kilenc éve, 2005-ben is számtalan európai első könyves érkezett a könyvfesztiválra. Munkáik­ból, mint minden évben, mellékletet hozott az Élet és Irodalom.
A prózarészletek nem voltak emlékezetesek: nem nagyon akadt köztük olyan, amely ha rossz is, egyedi lett volna. Csak Anna Gavaldáé. Nyafogós volt, csajos, franciás, filmszerű – leginkább amelie-s –, néhol giccses – és lenyűgöző. Gavalda csak mesélt, olyan hévvel, mint Márquez vagy Homérosz vagy Mari néni a közértben. Emberi történetet írt, emberekről, embereknek. Nem csoda, hogy az 1970-ben született francia írónőnek pillanatok alatt rajongótábora lett Magyarországon is.

Azóta számtalan Gavalda-könyv megjelent magyarul. Nem írta ki magát. Az odavetett kis történetei éppúgy élnek, mint nagyregényei, van bennük valami végtelenül bájos és könnyed – úgy képes szólni nagy dolgokról, hogy nem feltétlenül érzi közben az olvasó a nagy dolgok súlyát.

Az utóbbi időben – csakúgy, mint honfitársa, Michel Houellebecq – Gavalda többször nekiment az élhetetlen élet modelljének. Ahol tudja, tükröt tart a nagyvárosban élő, hitelekből felesleges anyagi javakat felhalmozó, üres szívű és üres fejű korunk hősének, aki, miközben úgy él, ahogy él, elfelejt élni. Hipergyors autó igen, lassúság nem. Edzőterem igen, vacsora nem. Hódítás igen, szerelem nem. Karrier igen, öröm nem.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Péntek Orsolya, Magyar Hírlap Online, 2014. október 22.

Gavalda megint igazi mesét írt

Legújabb könyve, az Édes életünk is bizonyítja: szereti az embert

Péntek Orsolya – 2014.10.22. 15:26

Kilenc éve, 2005-ben is számtalan európai első könyves érkezett a könyvfesztiválra. Munkáik­ból, mint minden évben, mellékletet hozott az Élet és Irodalom.
A prózarészletek nem voltak emlékezetesek: nem nagyon akadt köztük olyan, amely ha rossz is, egyedi lett volna. Csak Anna Gavaldáé. Nyafogós volt, csajos, franciás, filmszerű – leginkább amelie-s –, néhol giccses – és lenyűgöző. Gavalda csak mesélt, olyan hévvel, mint Márquez vagy Homérosz vagy Mari néni a közértben. Emberi történetet írt, emberekről, embereknek. Nem csoda, hogy az 1970-ben született francia írónőnek pillanatok alatt rajongótábora lett Magyarországon is.

Azóta számtalan Gavalda-könyv megjelent magyarul. Nem írta ki magát. Az odavetett kis történetei éppúgy élnek, mint nagyregényei, van bennük valami végtelenül bájos és könnyed – úgy képes szólni nagy dolgokról, hogy nem feltétlenül érzi közben az olvasó a nagy dolgok súlyát.

Az utóbbi időben – csakúgy, mint honfitársa, Michel Houellebecq – Gavalda többször nekiment az élhetetlen élet modelljének. Ahol tudja, tükröt tart a nagyvárosban élő, hitelekből felesleges anyagi javakat felhalmozó, üres szívű és üres fejű korunk hősének, aki, miközben úgy él, ahogy él, elfelejt élni. Hipergyors autó igen, lassúság nem. Edzőterem igen, vacsora nem. Hódítás igen, szerelem nem. Karrier igen, öröm nem. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/8009/Gavalda_megint_igazi_meset_irt#sthash.qQQV72dM.dpuf

Gavalda megint igazi mesét írt

Legújabb könyve, az Édes életünk is bizonyítja: szereti az embert

Péntek Orsolya – 2014.10.22. 15:26

Kilenc éve, 2005-ben is számtalan európai első könyves érkezett a könyvfesztiválra. Munkáik­ból, mint minden évben, mellékletet hozott az Élet és Irodalom.
A prózarészletek nem voltak emlékezetesek: nem nagyon akadt köztük olyan, amely ha rossz is, egyedi lett volna. Csak Anna Gavaldáé. Nyafogós volt, csajos, franciás, filmszerű – leginkább amelie-s –, néhol giccses – és lenyűgöző. Gavalda csak mesélt, olyan hévvel, mint Márquez vagy Homérosz vagy Mari néni a közértben. Emberi történetet írt, emberekről, embereknek. Nem csoda, hogy az 1970-ben született francia írónőnek pillanatok alatt rajongótábora lett Magyarországon is.

Azóta számtalan Gavalda-könyv megjelent magyarul. Nem írta ki magát. Az odavetett kis történetei éppúgy élnek, mint nagyregényei, van bennük valami végtelenül bájos és könnyed – úgy képes szólni nagy dolgokról, hogy nem feltétlenül érzi közben az olvasó a nagy dolgok súlyát.

Az utóbbi időben – csakúgy, mint honfitársa, Michel Houellebecq – Gavalda többször nekiment az élhetetlen élet modelljének. Ahol tudja, tükröt tart a nagyvárosban élő, hitelekből felesleges anyagi javakat felhalmozó, üres szívű és üres fejű korunk hősének, aki, miközben úgy él, ahogy él, elfelejt élni. Hipergyors autó igen, lassúság nem. Edzőterem igen, vacsora nem. Hódítás igen, szerelem nem. Karrier igen, öröm nem. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/8009/Gavalda_megint_igazi_meset_irt#sthash.qQQV72dM.dpuf
2014-10-22 14:30:03
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ