Gyerekkönyvkonzerv-bontó. Beszélgetés Lakatos Istvánnal (Bárka Online)
(kiadvány: Óraverzum)

– Készül legújabb, Óraverzum című gyerekregényed. Előreláthatólag mit érdemes róla tudni, s hogy haladsz vele?

– Most már csak javítgatni kell a szövegen – Dóka Péter, a könyv szerkesztője remek tanácsokkal látott el, nagyon jó vele dolgozni. Sokkal tudatosabban írtam az Óraverzumot, mint a Dobozvárost, igyekeztem regényszerűbbé tenni. Péter már az első fejezetek után elmondta, mire figyeljek. Viszont azt nem merném kijelenteni, hogy gyerekregény, ez inkább már az idősebb korosztálynak szól. Itt két főszereplőm is van, tucatnyi fontosabb mellékszereplőm, és azt hiszem, a cselekmény is összetettebb. Egy kitalált világban játszódik, egy mechanikus naprendszerben, gőzűrhajókkal, szörnyekkel és apró nyulakká robbanó óriásnyúllal.

– Milyen munkákon dolgozol még? A regényen kívül más írás nem készül?

– Az Óraverzum elvileg egy nagyobb történet első része. Ha érdekli annyira az olvasókat, lesz folytatása, hiszen nagy a regény világa. Végre szeretnék ismét egy nagy lélegzetű képregényt rajzolni, a Lencsilányt is jó lenne folytatni, de ez itthon továbbra is reménytelen vállalkozás.

– Az írás vagy a rajzolás vesz el többet az idődből? Röviden: hogy telik egy napod?

– Mindkettő időigényes. Mivel nem vagyok rutinos író, sőt, nem vagyok író ­– öt könyv után talán majd nevezhetem magam annak, – meglehetősen lassan dolgozom. A rajzolás is hosszú órákat vesz el, szóval lassú ember vagyok. Viszont nem tudok egyszerre írni és rajzolni, ezek egyenként is kimerítő foglalatosságok.

– Magyarországon meg lehet élni az illusztrátori munkából? Vagy nem árt, ha vannak állandó megrendelések? Nálad például vannak?

– Nem lehet. De szerintem ezért sem szoktak erről beszélni, mert egyszerűen kínos lenne. Állandó megrendeléseim sincsenek. Ezért is döntöttem úgy, hogy – ha már így állunk – amíg lehetőségem van rá, inkább saját könyveket csinálok. A magyar gyerekkönyvek jelentős része kevéssé fantáziadús, beszélgető gyerekeket már nincs kedvem rajzolni. Persze, ha olyan szöveggel keresnek meg, amit élvezet illusztrálni, természetesen elvállalom. Leginkább klasszikusokra, rémmesékre vágyom, mint az Óz, vagy az Alice Csodaországban, de ezek mindeddig elkerültek.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, BárkaOnline.hu, 2014. november 3.

2014-11-03 13:28:45
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ