Drogfüggők, besúgók, gyilkosok vogymuk (Librarius)

Az írók, költők rendszerint „aberrált szörnyetegek, de minimum drogfüggők, besúgók, gyilkosok, pederaszták vagy haramiák” – világosít föl Horváth Viktor A vers ellenforradalma című könyvében. Tudom, hogy a hangsúly a rendszerinten van, mégsem lehet mást tenni ezen a ponton, mint még egyszer, alaposabban megnézni a kötet belső borítóját a szerző portréfotóját.

Kopasz fej, résnyire húzott szem.

Az arckifejezés gunyoros vagy szelíd, nem tudom eldönteni.

Szeretnék én ettől a fazontól tanulni? Elfogadjam az ítéleteit? Nekifussak még egyszer a bonyolultabb jelenségeket leíró mondatainak, ha először nem voltam elég figyelmes? Vajon hová tegyem a hasonlatait, vagy azt a megállapítását, hogy a rímek homoszexuálisak, mivel a nőrím párja nőrím, a férfirímé férfirím? Mit szóljak ahhoz, hogy a szent cél érdekében a skandálást javasolja, de maga is kínosnak tartja:

Ha szégyenkezünk infantilis viselkedésünk miatt, bújjunk el (én is szégyenkezem), vagy ha van kisgyerekünk, csináljuk vele együtt – a gyereknek tetszeni fog. Ha nincs gyerekünk, szüljünk vagy kérjünk kölcsön egyet.

Ugyanebbe a kategóriába sorolható a kötet hátlapján az ajánló, amelyből kiderül, „ki ennek a könyvnek a célközönsége”. Hosszú a lista. A tanárok, diákok, írók, költők, műfordítók után szeszélyes rend alapján követik itt egymást különböző csoportok, például „adóellenőrök, örömlányok, rendőrök, papok, adócsalók, gyilkosok, buddhisták”. Én a „magyarul beszélő emberek” mellett a „dilettánsok (gyönyörködők)” közé soroltam magam, és úgy döntöttem, kár lenne, ha ezek a provokatív stíluselemek határoznák meg döntően az olvasói élményt, hiszen ez egy komoly ismeretterjesztő könyv. Az a vállalása is komoly, ami az alcímében áll. Igyekszik megtanítani az olvasót mindarra, aminek birtokában aztán önmaga megtanulhat verset írni. A technikáról van szó, amelyet ki lehet fejleszteni, be lehet gyakorolni, működésbe lehet hozni, és aztán vagy tényleg megszólal és megszólít az a vers, ami születik, vagy csak egy formaképlet kipróbálása marad.

A vers legjellemzőbb tulajdonsága a ritmus.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bakos András, Librarius.hu, 2014. december 23.

2014-12-23 13:50:31
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ