Fejbe lőni a napsütést (Várad)
(kiadvány: Magas tenger)
Babiczky Tibort eddig a költészete tette ismertté a fiatal magyar irodalomban, ez év elején viszont egy regénnyel rukkolt elő. A Magas tenger* egy nyomozó történetét meséli el úgy, hogy közben nem válik a szó szoros értelmében vett krimivé. Pedig már a borító is erre a zsánerre hajaz, mind a piros-fekete színválasztás, mind az elemek minimalizmusa nagyon el van találva. És az sem akármi, hogy már a borítót szemlélve megtudunk valami fontosat a főszereplőről: azt, hogy ha nincs is természetfeletti képességek birtokában, mégis kívülről, magasról és bölcsen szemléli a körülötte levő világot, képes szétválasztani a mindennapok vizét, hullámzását, és az így létrejött átlátszó, tömör falak között sétálni. Igen, van a könyvnek egy saját, belső csendje, amiben a nyomozó beszél, cselekszik és gondolkodik. Hiába egyes szám harmadik személyű az elbeszélő, nekem végig az volt a benyomásom, hogy a nyomozó fejében vagyok, és egyenként koppannak rajtam az egymás után sorjázó tőmondatok. Kétségtelen, hogy Babiczky eszköztára egy költőé, meg se próbálja letagadni eddigi irodalmi tapasztalatait, inkább szervesen beépíti őket a szövegbe, melynek technikai megvalósítására az olvasónak egy zokszava se lehet: tiszta, érthető, fegyelmezett próza a Babiczkyé. És ez nem is lehetne másként, hisz a Magas tenger nem csak cselekményt, szereplőket és motívumokat közvetít – szerzőnknek vannak önálló gondolatai, és ezeket a gondolatokat meg is osztja az olvasóval: „Azon gondolkozott, hogy az Isten vajon miért teremtett szakadatlan háborút. És hogy miért beszélünk róla úgy, mintha békének indult volna. Legfeljebb békefolyamat. Ami a háború szinonimája. Vagy béke van, vagy háború
 

– több lehetőség nincs. Békefolyamat nem létezik.” Szerencsére ez nem csúszik át filozófiai ömlengésbe, öncélú okoskodásba, az „eszmének” mindig megvan a helye a szövegben, szépen belesimul, nem ugrik ki, ahogyan gyakran tapasztaljuk a kortársaknál, hogy akkor most valami rohadt nagyot fogok mondani, figyeljetek! Az olvasói koncentráció, legalábbis esetemben, egy pillanatra sem lankadt, ami talán annak köszönhető, hogy nagyon el van találva a nyitány. A Magas tenger úgy indul, akár egy szokványos krimi: a megfáradt, elgyötört nyomozó egy újabb bűntény helyszínén áll, s az olvasó reflexszerűen azt hiszi, erről fog szólni az egész könyv, ebből bontakozik ki majd az országhatárokon átívelő cselekmény, melynek felderítésére természetesen csak a főszereplő alkalmas a maga nemtörődömségében és savanyú lazaságában. De nem ez történik: a bűntény viszonylag hamar megoldódik, és jön egy újabb, és egy újabb, és egy újabb. Ám korántsem bűntények és különböző esetek antológiája a könyv: ezek mindössze platformot szolgáltatnak arra, hogy a nyomozó karakterét és életét megismerjük. És itt jön be az, hogy Babiczky, noha nem krimit ír, rendelkezik némi ehhez szükséges vénával is. Először is a bűntények kellően borzongatóak és kreatívok, koncepcióként simán megállnák a helyüket bármelyik amerikai sorozatban, a Hannibalban például jó néhányat el tudnék képzelni közülük. A jó bűntény viszont fabatkát sem ér rafinált megoldás nélkül, és itt érünk el a Magas tenger egyik legjobb aspektusához: az ügyek megoldása kifejezetten leleményesre sikeredett, és rengeteg közük van ahhoz, hogy nyomozónk mennyire befelé forduló alkat. Kicsit olyan, mint a Matthew McConaughey által alakított Rust Cohle a True Detective-ből. Nem nyomokat keres, nem nagyítóval járja az utcát: a saját belső szürkeségéből derengenek elő azok a formák, amik elvezetik a megoldáshoz, magyarán az introvertáltságon keresztül érintkezik a külvilággal, és alakítja azt. Az pedig külön Babiczky javára írható, hogy úgy sikerült megalkotnia ezt a sorozatbéli Rustyt idéző karaktert, hogy esélye sem volt a McConaughey-féle alakításból inspirálódnia, hisz a sorozat első része nagyjából ugyanakkor debütált, amikor a regény.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Potozky László, Várad.ro, 2015. január 6.

Megjelent a Várad című folyóirat 2014/10-es számában.

2015-01-06 11:42:02
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ