A többi híg velejű fecsegés… Interjú Szilasi Lászlóval (Tiszatáj Online)
(kiadvány: A harmadik híd)

A nemrég Mészöly Miklós-díj­jal is kitüntetett íróval, A har­ma­dik híd című, hajléktala­nok­ról szóló, a szegedi haj­lék­ta­la­nok világába bevezető re­gé­nyé­ről, rendszerváltásról, emig­rá­lás­ról, hazugságokról és ön­ámí­tás­ról, perifériáról és provincialitásról beszélgettünk.

– Mennyiben van köze a regényben szereplő hajléktalan emberek életkorának a ’89-es rendszerváltáshoz?

Noszta, Robot és Damon Strahl velem egykorú figurák. Ezt a korosztályt olyan emberek nevelték, akiknek az életét már gyermekkorukban eltörte előbb a második világháború, aztán a szocialista rendszer. A Horthy-korszak békéjére lettek szocializálva, de kiszaladt alóluk az a világ, s ez a történés alapvetően traumatizálta őket. Nosztáékat ezek a traumatizált emberek szocializálták a szocializmusra, a szocializmus pszeudo-biztonságára, de a szocializmus 1989-ben összeomlott, s ők ott álltak felnőtt életük kezdetén a szabadságban, a kapitalizmusban és a polgári demokráciában – teljesen felkészületlenül. Aztán megkezdődött a privatizáció. Az összefüggések világosak, nincs min csodálkozni. A hajléktalanság a rendszerváltás ára.

Regényedben, ha rövid ideig is, de annál markánsabban jelen van az emigrálás kérdése. Megfordult valaha is a fejedben, hogy külföldre, másik kontinensre költözz, bármilyen oknál fogva is?

"Hiszen hát végül is most már Európa a haza, nem igaz?"

Régen csak disszidálni lehetett. Később már emigrálni is. Aztán jött a külföldi munkavállalás és tanulás fogalma. A kérdés ma az, hogy tudnánk-e más nyelvű országokban nem-emigránsént élni. Hiszen hát végül is most már Európa a haza, nem igaz? Folyamatosan olvasom Márai naplóit, mindig azt a kötetet, amelyben épp egyidős velem. Hősies élet. Nekem, azt hiszem, nem menne. Neki se ment. Azt mondja, úgy érzi magát odakint, mint a székely legény, aki szépen tilinkózott a fonóban, de a Metropolitan színpadán elég hülyén mutat a vékony kis produkciója. Próbálok ebből tanulni. Életünk hátterébe talán egyszerre kellene tudnunk odaképzelni a fonót és a Metropolitant.

Szerinted mi a különbség a kifelé irányuló hazugságok és az önámítás között?

Ebben a sűrűsödő világban a kifelé irányuló hazugság gyakorta elsősorban a határkijelölés és az önvédelem része: nehogy már mindent ki kelljen teregetnem nektek. Az önámítás pedig arra való, hogy elfedd magad elől az önismereted által feltárt, szerinted előnytelen tulajdonságaidat: nem, én nem lehetek ilyen. Az előbbit helyeslem. Az utóbbit illetően: zéró tolerancia. Csak el tudjam különíteni a kettőt!

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Sirbik Attila, TiszatájOnline.hu, 2015. február 7.

2015-02-07 11:39:51
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ