Első két regényében, A fehér királyban, illetve A pusztítás könyvében a hatalom és a diktatúra szerkezete érdekelte, A máglyában a szabadság működését kutatja. Vajon lehetséges-e a múlt feltárása, a múlttal való szembesülés és az igazság megismerése. Kilenc év telt el az első könyv óta.  Időközben párhuzamosan írt regényt, novelláskötetet, sokat fordított és készül egy gyerekkönyvvel is.

- Könyved vélhetően a romániai forradalom után játszódik. Meghal a diktátor, letépik a képét a falakról, eltűntetik a kommunista jelvényeket, új korszak kezdődik. Ahogy az nálad már megszokott, nincs felfedve, hol játszódik a történet sem földrajzilag, sem időben.

- Nem szoktam tiltakozni a beazonosítás ellen, de mindig elmondom, hogy az a hely, ahol A fehér király és ez a könyv is játszódik, nem teljesen azonos Erdéllyel. Hasonlít rá erősen, de mégsem az. Abban a viharos időszakban játszódik, amikor a diktatúrának vége van ugyan, de nem lehet tudni, mi jön azután. Lesz-e szabadság, s ha igen, tudnak-e élni vele.

- Női főszereplőt választottál, az ő szemén keresztül látunk egy 20. századi történelmi tablót, és bepillantunk egy család történetébe, ami tele van titkokkal. Egy világba, ahol semmi sem az, aminek látszik.

- A kert volt a kezdőkép. Nagymamámnak volt ilyen kertje, erősen élt bennem az emléke. A lány hangja is régóta élt a fejemben. Már A fehér királyban terveztem, hogy több hangon szólalok meg, de végül nem fért bele a könyv szerkezetébe. Annával, a feleségemmel beszélgettem erről a fejemben élő hangról, és együtt jöttünk rá, hogy egy lányról van szó. Persze ez a lány is én vagyok. Gyorsan megtaláltam a nevét is: Emma. Már kész volt a regény, amikor valaki emlékeztetett, hogy Bovaryné is Emma. Esküszöm, erre nem is gondoltam írás közben. De jól esik kimondani, hogy „Emma én vagyok”!, Annyira erős figurává vált, ahogy a regény írta önmagát, hogy valósággal beleszerettem. Írás közben nem tudom még, miként alakul a szereplőm sorsa, nem gondolkozom rajta előre, nem vagyok módszeres és eltökélt, hagyom, hogy működjön a világ.

- Főhősöd többszörösen átmeneti korban él. A diktatúrából egy szabad világba kerül, az emberi életben a gyerekkorból a felnőttkorba, megismerkedik saját nőiességével, átéli az első szerelmet, megtapasztalja, mit jelent szabadnak lenni.

- A feleségemmel nagyon régóta élünk együtt, 16 éves voltam, amikor megismertem. Sokat tanultam tőle arról, milyen egy kamasz lány. Ha nem olvastam volna a kamaszkori verseit, ha nem ismertem volna őt ilyen korán, nem biztos, hogy ilyennek látom a főhősömet.

- Éppen Annának, a feleségednek ajánlod a könyvet.

- Kicsit az övé is. Anna a szerkesztőm és legfőbb bírálóm, ő adta több könyvem címét is. Nagyon hamar rátapint a lényegre, de nem is látná át a munkámat más, hiszen nem lineárisan írok. Eddigi három regényem közül az elsőt, A pusztítás könyvét, apámnak, a másodikat anyámnak, a harmadikat Annának ajánlottam. Számomra így volt logikus. Az első könyvem erősen az apámról (is) szólt, a másodikban benne volt az anyaképem, a harmadikban pedig ott van Anna.

- Úgy tudom, a Máglya egy trilógia része.

- Mindig is úgy gondoltam, hogy nekem a régi életemről, a diktatúráról, ha úgy tetszik, egy fiktív Erdélyről, három könyvet kell megírnom. Első volt A fehér király, a második a mostani könyv, és már készül a harmadik is. Akkor befejezem ezt a témát, és talán szabadulni tudok ettől a világtól.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Szénási Zsófia, Könyv7.hu, 2015. január 15.

Az interjú megjelent a Könyvhét 2014/3. számában.