„Nem szabad szó szerint venni a hajmeresztő jeleneteket” - Beszélgetés Totth Benedekkel, a Holtverseny című regény szerzőjével (Port.hu)
(kiadvány: Holtverseny)
Az elmúlt hónapok egyik legnagyobb könyvsikere Totth Benedek Holtverseny című regénye, amely rendkívül pozitív kritikai fogadtatásban is részesült. A kamaszokról szóló fejlődésregény és lélektani thriller világa markáns elbeszélői nyelvvel párosul, amely remekül imitálja a mai fiatalok kommunikációját. A szerző, aki Cormac McCarthy fordítója, első regényével lépett a színre. Őt kérdeztük a könyv megszületésének körülményeiről, a mai fiatalokról, a nyelvről és az olvasói reakciókról.

Szerintem egyetlen hazai kortárs regénynek sem sikerült ilyen hatásosan megragadni a mai fiatalok beszélt nyelvét. Mi volt az a belső késztetés nálad, amely a történet és a nyelv megteremtéséhez vezetett?

Régóta motoszkált a fejemben egy történet, írás közben pedig leginkább a műfordítói tapasztalataimra hagyatkoztam. Sokféle könyvet fordítottam az elmúlt években, elsősorban amerikai és angol regényeket, amelyek sokban eltérnek a magyar prózairodalom hagyományaitól. Megtanultam a különféle regiszterekben megszólalni, megismertem a határaimat, és szép lassan ráéreztem, milyen hang fekszik nekem a leginkább.

Ez a két dolog, a belső késztetés, hogy megírjam ezt a történetet, meg a műfordítói tapasztalat szerencsésen találkozott. Rengeteget dolgoztam a regényen, de amíg a műfordítás sok kötöttséggel jár, a regényírás inkább a szabadságot jelentette. Elengedhettem magam, nem kellett kompromisszumokat kötnöm, azt írhattam, amit akartam, és úgy fogalmazhattam, ahogy kedvem volt.

Aki egy ilyen nyelvet megteremt, annak közelről kell ismernie a fiatalok szlengjét, vagy tévedek?

Talán jó fülem van ehhez. Már a fordításoknál is jobban mentek a lazább, szlengesebb szövegek. Már az első fordításom, Nick McDonell Láncreakció című regénye is hasonló közegben játszódik, bár az kallódó New York-i fiatalokról szól. Lehet, hogy itt kell keresni a Holtverseny csíráit. A Holtverseny megjelenése óta kaptam pozitív visszajelzéseket a regény szereplőihez hasonló korú srácoktól, akik magukra ismertek benne, hitelesnek találták a szöveget, ami egyrészt baromi jólesik, másrészt meglep kicsit, mert ez egy tudatosan konstruált nyelv. Lehet, hogy gördülékenynek és természetesnek hat, de rengeteget dolgoztam azon, hogy ilyen legyen. Érdekes lenne összevetni a kész szöveget az első változattal, mert gyakorlatilag semmi közös nincs bennük.

Komolyan mondod, hogy hermetikusan elzárva kreáltad ezt a nyelvet, anélkül, hogy ismerted volna a közeget?

Ezen még nem gondolkodtam, de valószínűleg sikerült összecsipegetett morzsákból felépíteni ezt az argót. A buszon vagy az utcán hallottam kamaszokat beszélgetni, és az interneten is lehet találni igazi gyöngyszemeket. Aztán ezek valahogy beépültek a szövegbe. Mindenesetre nem álltam neki listázni a menő dumákat vagy az éppen aktuális szlenget. Nem akarom túlmisztifikálni ezt a dolgot, de valahol mégis olyan, mintha úgy kaptam volna ezt a nyelvet.

Mennyi ideig dolgoztál a könyvön és hogyan kell elképzelnünk a munkát?

A regény tíz év alatt készült el. Ezt a hosszú időt két nagyobb szakaszra lehet bontani. Az első négy-öt évben a saját hangomat kerestem, ami rengeteg bizonytalansággal és frusztrációval járt. Ez alatt az idő alatt kb. négy-öt fejezet készült el, legalább ötven különféle változatban. Aztán volt egy olyan pillanat, amolyan gátszakadás, amikor a számtalan kísérlet után végre megtaláltam a hangot, amit kerestem. A rákövetkező négy-öt év pedig leginkább arról szólt, hogy egyáltalán képes leszek-e befejezni a könyvet, vagy beleőrülök. Szerencsés vagyok, hogy nem az utóbbi történt, ehhez az is kellett, hogy a feleségem, a szakmán kívüli és szakmabeli barátaim folyamatosan biztattak, tartották bennem a lelket, sokszor csak így tudtam átlendülni a holtpontokon. Dragomán György például azt javasolta, hogy ne akarjak minden mondatot tökéletesre csiszolni, mert akkor sosem fogom befejezni a könyvet. Inkább írjak minden reggel egy órát, írjam végig a regényt, majd utána ráérek párszor végiggyalulni a szöveget. Ez hasznos tanácsnak bizonyult, mert így néhány hónap alatt megszületett az első teljes változat, aztán persze még számtalanszor átírtam a szöveget, de legalább láttam, hogy egyszer talán vége lesz.

Megviselt lelkileg?

Igen, nagyon. Többször abba kellett hagynom, egyszerűen nem bírtam tovább csinálni, és nem a megcsömörlésre gondolok. Teljesen tapasztalatlan voltam ezen a téren. A műfordítás meg a regényírás két nagyon különböző folyamat. Az egyiknél újrateremtesz valamit, a másiknál viszont Istent játszol, te magad teremtesz valami újat és ez sok szempontból keményebb feladat. Ráadásul a történet sem kifejezetten vidám, ha az ember tényleg belemászik a szereplők fejébe, akkor benne van a pakliban, hogy padlót fog. Ezért időről-időre félre kellett tennem a könyvet, nehogy maga alá temessen.

Láttad és mások észrevették azonnal, hogy itt most olyan szöveg születik, amit eddig még nem csináltak meg, egy hiteles nyelv, amellyel a kamaszok is azonosulni tudnak?

Nem állt szándékomban semmi újszerűt vagy eredetit írni, de nálam sokkal olvasottabb emberek szerint sem nagyon létezik ilyen hang a kortárs magyar irodalomban. Persze ez nagyon jólesik, de semmiképp sem szeretnék a „nyelvújító” szerepében tetszelegni.  Ha valaki alaposabban beleássa magát a regényirodalmunkba, biztosan talál hasonló próbálkozásokat. Mondjuk én egészen más irányból érkeztem, viszonylag sok kortárs amerikai prózát olvastam-olvasok, és ez kétségkívül nagy hatással volt arra a prózanyelvre, amelyen a Holtverseny megszólal. Talán arról van szó, hogy sikerült remixelnem az amerikai minimalista próza nyelvi regiszterét a magyar irodalmi nyelvvel. Ha a Holtverseny több, mint egy szimpla fordítás, akkor már megérte megírni.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Novics János, Port.hu, 2015. március 20.

2015-03-20 14:15:18
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ