Cserna-Szabó András Magvető­nél megjelent Veszett paradicsom című kötetében hozza a formáját, a tőle megszokott humorral kápráztat el minket. A szerzővel beszélgettünk.

– Semmi sem az, aminek látszik?

– Nem bizony. És a semmi pedig főleg nem az, mint aminek látszik.

– Novellásköteted számos figurája olyan áttetsző lény, aki perifériára szorult sorsát készpénzként kezeli, véletlenszerűen sodródva bele különféle, általában negatív kimenetelű szituációkba. A beletörődöttség és közöny szerinted általában is jellemzi az általános értelemben vett kelet-európai, vagy éppen a magyarországi lelkületet, vagy ugyanúgy kivetíthető a világ bármely pontjára, sőt akár még az űrbe is kiszivárog?

– „Van remény – csak nem számunkra.” Ez a Kafka-mondat mindenhol érvényes, mondhatnám, hogy egyetemes érvényű, de Kelet-Közép-Európában (ahol született) sokszorosan az. Itt minden kastélynyira hízik: a közöny, a reménytelenség, a beletörődöttség. Az emberfaj sárkányfog-vetemény az űrben is, ott sincs remény, de ez Kelet-Európában valahogy százszorosan igaz. Például nekem az idézett Kafka mondatról itt, a budai Forint utcában először nem is a metafizikai horror jut az eszembe, hanem az elmúlt 25 év gyalázatos bénázása.

"Nem hátrahagyni, hanem feldolgozni kellene a múltat, hogy együtt lehessen élni vele a jelenben…"

–Sok esetben olyan társadalmi és politikai történések által diktált léthelyzetek alakulnak ki, vegyük csak a közép-kelet-európai térség közlmúltját szemügyre, amelyekből úgy menekülhet az egyén, ha mindent hátrahagy. Kötetedben sok ilyen esettel találkozunk.

– Pedig nem ezt gondolom. Nem lehet hátrahagyni semmit. Vagyis lehet, csak az nem megoldás. Nem hátrahagyni, hanem feldolgozni kellene a múltat, hogy együtt lehessen élni vele a jelenben. Én komolyan hiszek benne, hogy erre akár egy novella is képes lehet.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Sirbik Attila, TiszatájOnline.hu, 2015. március 29.