A király története ott kezdődhet el, ahol bolygójának története véget ér (Bárka Online)
(kiadvány: Óraverzum)

Lehet-e sorsdöntő hatású, ha szembesítenek: tulajdonképpen egy gramofontölcsérbe pisiltél, nem egy piszoárba? Jobb király lesz-e belőled, ha jól mondják el neked, hogy gyalázatosan félrepisiltél? A válasz egyértelmű: persze hogy! Jobb király leszel! Mert amikor egy gramofontölcsért összekeversz egy piszoárral, akkor le kell vonnod a következtetéseket. De az is nagyon fontos, hogy az illető, akié a gramofon hogyan szembesít félresiklásoddal.

     A gramofonba pisilős jelenetben ott mosolyog az Óraverzum első kötetének, a Tisztítótűznek jellegzetes humanizmusa. Ez a humanizmus nem arról szól, hogy milyennek kell lenned, hogy jó légy, mert valószínűleg mások máshogy – mások meg megint máshogy – lehetnek jól. Feltartóztathatatlan pusztulás ide vagy oda, és mégis, van jóság.

     Önmeghatározás szerint, az Óraverzum univerzuma egy hét bolygós gigantikus szerkezet, amelyek a Tengelyre rögzülnek, és a Tengely hajtóművei tartják mozgásban. Ez az univerzum nem teljesen felderített, például az Arbor bolygó végvilágának monstrumai nem katalogizáltak, és az sem tudott, mi van a Tengely rendszerén, az ún. Világgépen túl. A múltnak is van egy határa, ami alá nem látunk be. Mítoszokat, kincseket és ősrégi lényeket hagyott itt az ősmúlt. Ezeknek a relikviáknak a logoszát, téloszát nem értjük, de rögeszmésen foglalkoztat bennünket. A cselekmény a Seon bolygón és annak holdján játszódik. A Seon egy szebb napokat megélt, szétdúlt, a sors kegyeiből kiesett ócska kis bolygó foltokban megmaradt, tengődő lakossággal. Politikai értelemben egy monarhia, Pongrác király toronyromjai között él, valamiféle önkéntes száműzetésben. Folyamatosan kiüti magát. Nincs valami jó véleménye önmagáról, és emiatt kábulatban regnál, majd egyszer csak nővére, Szaffi gramofontölcsérébe pisil. Esti hisztérikus mámorában az úrturistákra tüzelt volna a fellegvár ágyúiból. Ami azt illeti, Pongrác király nem az az alak, akitől az ember tanácsot kérne.

     Szaffi – a regény tulajdonképpeni főszereplője – konstruktőr, a mechanikus szerkezetek megszállottja. Szadista apja, Bogumil király, szórakozásból felsértette arcát a koronájával és ez a máig látható seb Szaffi identitásába is belevéste magát. Bogumil király nem mellékesen egy idióta, aki kilyuggatta a Seon felületét valamiféle ősi csodafegyvert keresve. Most a Seon holdjára száműzve táplálja önnön gonoszságát. És hát adott még Mirkó, a trónörökös kiskrapek, akit többnyire a kietlen palota ismert és titkos folyosói neveltek, de néha azért Szaffi is és az előkelő komornyik is, Jeromos Úr. Mirkó tele van kalandvággyal, pajkos ötletekkel és természetesen félelmekkel.

     Ez lenne hát a regény univerzuma. Ez a newtoni kozmosz egyrészt, és a tragédiákat halmozó bolygó- és családtörténet, másrészt. A végnapokat éljük, csak a csoda segíthet, de a csoda a Seonon legfeljebb csak turista. De van a regény univerzumának egy másik, nem deklarált szervező eleme is. Ez egy egészen speciális biofizika, ami olyan érzékenységgel van megkreálva, hogy az olykor steampunk kliséknek tűnő elemek minőségi beágyazást kapnak. Mert a Seonon a szerves és a szervetlen máshogy kombinálódik, mint banális világunkban. A könyv világa egy tapintási- és szaglási sokkal járó világ. Ha mondjuk a 60-as években a vér és az ondó keveredése keltett az ifjú olvasókban jóleső (borzalmas) borzongást, ugyanezt a minőséget itt a gépolaj és a genny keveredése kelti. A hanyatlás idejében a testi szervek és mechanikus szerkezetek túlfűtötten és pontatlanul működnek – ez az ontológiai leckéje az Óraverzum sorozat első kötetének. Láz és korrózió: ez ennek a néha amorf, masszaszerű világnak a biofizikai valósága. Hogy egy ilyen világot megteremts, a tapintásnak és a szaglószerveknek kell írnod. A szöveg egészen intenzív atmoszférája olyan, mintha októberi estéken írták volna egy ezermester műhelyében, karbidlámpa fényénél.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Kelemen Attila, BárkaOnline.hu, 2015. április 13.

2015-04-13 18:28:20
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ