Körutazás a családban (FélOnline)

Turi Tímea a Jönnek az összes férfiak című előző kötete után kiadót váltott, hozzáállást azonban nem, formailag pedig a már meglévővel gazdálkodott, csak kiegyensúlyozottabban. A Magvető gondozásában megjelent A dolgok, amikről nem beszélünk egy magabiztos hangon megszólaló kötet még magabiztosabb folytatása lett.

Sokat vitatott kérdés, hogy van-e speciálisan női költészet. Amennyiben van, úgy Turi Tímea a Jönnek az összes férfiak (Kalligram, 2012) alapján a tökéletes női költő. Az a kötet a nőiség témájának komplikáltságát többszörösen megugorva végig olyan hangnemet hozott magabiztosan, ami kellően távolságtartó ahhoz, hogy intim lehessen, bármennyire is hat ez paradoxonnak (és bármennyire is egyértelmű a fenti mondatból, hogy férfi írta). Egy pillanatra sem volt túl direkt: azokat az elemeket, amelyek miatt az lehetett volna, bizonyos sorokban elhagyta, hogy máshol, másképp hozza elő őket, esendőségükkel kikacsintva a határozott bölcsesség előtere mögül. A Jönnek az összes férfiakat a tömör, definitív állítások, illetve a köztük megbúvó többszörös (ön)irónia tette azzá, ami: a magyar irodalomban hiánypótló hozzáállás lenyomatává. Egyetlen befogadói hátránya a mennyisége volt: nyolcvankilenc tömör, sűrű vers egyetlen kötetben, ráadásul a ciklusokra osztottság különösebb funkciója nélkül. Ugyanakkor a friss hangnemből adódó lehetőségek kavalkádja megbocsáthatóvá tette ezt a túlburjánzást. Mindenesetre ezek után egy következő kötet összerakása nem kis kihívást jelent.

A 2014 őszén megjelent A dolgok, amikről nem beszélünk nyitóverse, a Meridián tömör precizitása szépen hozza a már ismert színvonalat, a kötetben betöltött szerepe azonban csak annak végigolvasásával kap értelmet: már önmagában önironikus gesztus a kötetkezdő vers zárósoraként, hogy „és most elbukunk”. Ez egy izgalmas szerepjátékszerű sorozat kezdete, amelynek verseiben amellett, hogy az önironikus hangnem alapként végig jelen van, a lírai én az általa megfigyelttel is azonosulni próbál. Ez tehát nem egyértelműen maszkhúzó költészet, hanem olyasmi, ami saját öntudata – állandó öniróniája – mellett is bőven teret enged az általa megfigyelttel való azonosulásnak, vagy legalábbis az arra való kísérletnek. Az így megfigyeltek pedig ciklikusan követve egymást, jelentősen gazdagítják a kötet szemléletmódját a Jönnek az összes férfiakhoz képest.

A kötet versei a nyitó, ciklusokon kívüli Meridián után hét ciklusba oszlanak. A Soha többé nem leszek személyes című blokk beszédmódja címéhez hűen még kifejezetten távolságtartó, a Dalok a divatlapból viszont már a kötet talán legjátékosabb megoldásait mutatja, frappáns rövidséggel, amelyek közül talán csak a Fehér elefánt lóg ki, jelentőségteljes feszültségével (amit az is jelez, hogy itt tűnik fel a később cikluscímként visszaköszönő „A történeteiknek nullfoka” kifejezés).

A Hóvirág cukrászdával aztán elkezdődik a már említett szerepjáték, a könyv korosztályi–családtematikai kalandozása. „Néha, mint egy seb, megnyílik a családom története”, írja Turi az Egy seb című versben, és valóban, innentől mintha egy több szemszögből gondosan összerakott családregényt olvasna az ember, ebben a fejezetben épp a lírai én anyjának szemszögéből. („A gyerekkorban látott élet nem segít, / Amit a lánya lát, mihez lesz mankó” – Hazatér-e?). A Kék bárányban ugyanez a viszony egy generációnyit vált: a lírai én és a gyereke kapcsolata lesz középpontban („Mától más helyett leszek, / hogy ő legyen” – A négy O birodalma), illetve az anyaságból fakadóan a felnövéssel és a felelősséggel való folyamatos szembenézés („A hagyomány lányai / lettünk, anyányi lányok, / anyák, és úgy elhagynak a szavak, / mint a gyerekek” – Bombakráter; „Türelmetlenek, és semmit nem tanulnak.” – Játszótéri anyák).

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Stermeczky Zsolt Gábor, FélOnline.hu, 2015. április 16.

2015-04-16 15:07:39
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ