Szabó T. Anna: Gyerekfejjel gondolkodni. Interjú (Litera)
(kiadvány: Senki madara)

"A legfontosabb, hogy tudjak gyerekfejjel gondolkodni; ez nem esik nehezemre, mert nemcsak emlékszem a gyerekkoromra, de meg is tartottam az izgatott kíváncsiságot és a bolondozásra való hajlamot" - Szabó T. Annával Varga Ágnes készített interjút.

 
1. A Senki madara című kisregény úgy született, hogy a Vivandra kiadó kért fel egy keleti történet feldolgozására. Mennyiben változott az eredeti mű poétikája az alapján, ahogy megélted, megéled a szerelmet, az elfogadást?

Az eredeti történetnek én csak két nyúlfarknyi, angol nyelvű változatát olvastam, de a történet alapján rögtön eszembe jutottak a Benedek Elek-féle keleti és magyar mesefeldolgozások, ezekben is sokszor szerepelnek állat-emberek, varázslatos átváltozások. Az volt a kérdés, hogy miről is szól ez a történet. Mintha eredetileg a háláról szólna csak; de nekem az volt a fontos, hogy a szerelem legyen a középpontban; vagyis a szerelem mint a transzcendencia evilágban megjelenő és megélhető formája. A szerelem az öröklétet villantja fel, és a művészet is ezzel kísérletezik: felmutatni a halált az öröklét, az örök életet pedig a halál ellenében. A kamaszkor hiperérzékenysége a legjobb időszak ennek az intenzív átélésére. Ez nyilván nemcsak a saját tapasztalatom.

2. A kisregényedben keleti témát dolgozol fel. Mi segített abban, hogy a stílussal azonosulni tudj?

Japán metszetek között élek húsz éve, a kertemben bambusz nő és cseresznyefa virágzik, az életem pedig írással (a meditáció egy formájával) telik, úgyhogy nem a keletre való ráhangolódás volt nehéz, hanem a hangnem megtalálása. Végül Benedek Elekből és Fekete Istvánból kevertem ki, japán koto zene hallgatása közben. Nem akartam japán stílust erőltetni rá, de a zen-háttér és a mondatok lebegése mégis a japán közeget idézi.

3. Az új kötet illusztrációi olyan érzést keltenek, mintha inkább a felnőttekhez szólna. Volt-e egyáltalán elképzelt célközönséged?

Én magam voltam az elképzelt célközönség – de nemcsak a mai magam, hanem mondjuk hat-hétéves koromtól. Álmodozó, idealista kislány voltam, szerettem volna ezt a szerelmes mesét, a madár, a táj és a kutya kötötte volna le a fantáziámat, a mélyebb rétegei nem érdekeltek volna; kamaszkoromban a magány- és az elválás-motívum érintett volna meg; felnőttkoromban pedig a művészetelmélet. Szerintem kiskamasz kortól idős korig olvasható ez a köny – kilenctől kilencvenkilencig, ahogy mondani szokták. A lényeg, hogy az olvasó elég érett legyen ahhoz, hogy a szerelmet átérezze.

4. Hogyan alakult a közös munka Rofusz Kingával, a könyv illusztrátorával?

Volt egy megbeszélésünk előtte, de már akkor látszott, hogy talál a szó, nem kell sokat magyarázni. A könyvet ő álmodta meg Ágoston Alexandrával közösen, nekik, és természetesen a Magvetősöknek köszönhető, hogy ilyen gyönyörű lett. A történet most már el sem képzelhető Kinga nélkül: nem kiegészítette, hanem kiteljesítette, kivirágoztatta, felemelte a mondatokat, szívét-lelkét, fantáziáját és minden szakmai tudását beleadva megteremtette azt a légkört, ami most már a sajátja a kötetnek. A lélegzetem is elállt, amikor a képeit először megláttam.

5. A neved alatt szerepel: Kyoko, a japán neved.  Mit jelent számodra a név?

Gyerekkoromban soha nem használtam, bár már akkor sokat keleti kislánynak néztek; amikor Magyarországra kerültem, akkor lett fontos, mert a személyimbe a T. nem kerülhetett bele, de a Kyoko, a születési bizonyítványom alapján, igen. Minden hivatalnok Kyotonak írta persze, sokszor kellett utánajárnom, hogy rendesen írják le. Az egyetemen sokat segített, mert minden tanár azzal kezdte a vizsgáztatást, hogy a nevemről kérdezett, és ezzel oldotta a szorongásomat. Egész életemben tudtam, hogy közöm lesz még ehhez a japán örökséghez; nem ismerem a nőt, akitől kaptam, de ha jól tudom, Kyoko Hayashinak hívják, mint egy ismert japán írónőt. Egy japán költőnő egyszer elmagyarázta, hogy a Kyoko nemes udvari kisasszonyt jelent; másik leírásban viszont „tükör” a jelentése, ez is fontos a számomra. Azért is kértem, hogy rákerülhessen ez a nevem is a borítóra, mert amikor a cím eszembe jutott, és rákerestem a neten, egyből egy „Senki madara” című japán videojáték jött ki, amiben szintén szerelmesek vannak és váltakozó idősíkok. Ezt jó jelnek véltem; azóta is mosolygok, ha eszembe jut.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Varga Ágnes, Litera.hu, 2015. április 22.

2015-04-22 14:46:45
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ