Akik nem értik Isten hallgatását (Irodalmi Jelen)

Hevesi Judit Hálátlanok búcsúja című első verseskötetét „borzalmas”, sokkoló élménynek nevezték eddigi olvasói. Kirilla Teréz megpróbálta feltárni a holokausztot, a nőiséget és a kollektív traumákat felvonultató szövegegyüttes mélyrétegeit.

Hevesi Judit Hálátlanok búcsúja című első kötetének témája és megközelítési módja – pályakezdő költőről lévén szó – bátorságra és lényeglátásra vall: a holokausztot eredeti, személyes szűrőn keresztül vonja be költészetébe.

Ahogy a szerző az Irodalmi Jelen oldalán megjelent interjújában kifejti, számára mindvégig az volt az izgalmas kérdés, megjeleníthető-e „a kollektív trauma az egyén szemszögén keresztül”, és ha igen, milyen módon. A kötet végére érve tisztelettel vegyes csodálkozással veszi észre az olvasó, hogy a rég halott, vélhetően a holokauszt egyik áldozatává vált nagymama alakjának megformálása megteremti az utódok számára nemcsak a reflexió, hanem az ágostoni értelemben vett gyónás lehetőségét is. Azaz a metszően pontos, elfogulatlan, de sohasem önkínzó vallomásosságét, valamint az együtt szenvedés és a bűntudaton, a szorongáson való túllépés vágyát.

Ha nem is eposzi, de mindenképp mitikus kellékek – galamb, hosszú haj, haláltánc, kút, fal – fokozzák a hatást, például a helyettem de nincs soraiban:

„madarat rajzolsz a hóba

de szárnya odafagy

 még van idő

 

felsejlik sok hang a károgás

hogy fázik miattad minden

és a madáretető

amit ott együtt építettetek

de itt sohasem kezdtétek el

bomlik

ő akkor már régen halott

órája az ágyad mögött kattog

 a galambok hozzák

akiket etetett

 pedig lerágták róla a húst és a mutatókat

ők is éhesek

Szerény és csendes verssorok ezek, amelyek meglepő módon mintha nem ismernék az időt, és pontosan abban az értelemben nem vesznek róla tudomást, ahogy a mítoszok és a nagy elbeszélések sem. Ezek úgy mutatják meg hőseiket, mintha azok saját, legaktuálisabb és legmélyebb titkainknak a leképeződései lennének. Amikor például azt olvassuk a már említett, körforgás című versben a nagymamáról, hogy „megbánta minden bűnét régen / például azt, hogy létezik”, nemcsak a kafkai abszurd létezésélménye idéződik fel bennünk. Ez a fajta bánat sokkal közelebb áll hozzánk, a 21. században élőkhöz, mert nekünk nemcsak a történelem- vagy létszemlélet alapján ismerős ez az érzés, hanem az információterjedésnek és a technikai vívmányoknak köszönhetően „napi élmény” az olyan történetek és emberek látványa, akik számára a létezés pokollá vált, és az e fölött érzett valódi bánatuk intenzív erővel hat ránk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kirilla Teréz, Irodalmijelen.hu, 2015. május 30.

 

 

Akik nem értik Isten hallgatását

Kritika, KritX
Megjelenítés További cimkék

Hevesi Judit Hálátlanok búcsúja című első verseskötetét „borzalmas”, sokkoló élménynek nevezték eddigi olvasói. Kirilla Teréz megpróbálta feltárni a holokausztot, a nőiséget és a kollektív traumákat felvonultató szövegegyüttes mélyrétegeit.

Hevesi Judit Hálátlanok búcsúja című első kötetének témája és megközelítési módja – pályakezdő költőről lévén szó – bátorságra és lényeglátásra vall: a holokausztot eredeti, személyes szűrőn keresztül vonja be költészetébe.

Ahogy a szerző az Irodalmi Jelen oldalán megjelent interjújában kifejti, számára mindvégig az volt az izgalmas kérdés, megjeleníthető-e „a kollektív trauma az egyén szemszögén keresztül”, és ha igen, milyen módon. A kötet végére érve tisztelettel vegyes csodálkozással veszi észre az olvasó, hogy a rég halott, vélhetően a holokauszt egyik áldozatává vált nagymama alakjának megformálása megteremti az utódok számára nemcsak a reflexió, hanem az ágostoni értelemben vett gyónás lehetőségét is. Azaz a metszően pontos, elfogulatlan, de sohasem önkínzó vallomásosságét, valamint az együtt szenvedés és a bűntudaton, a szorongáson való túllépés vágyát.

Ha nem is eposzi, de mindenképp mitikus kellékek – galamb, hosszú haj, haláltánc, kút, fal – fokozzák a hatást, például a helyettem de nincs soraiban:

„madarat rajzolsz a hóba

de szárnya odafagy

 még van idő

 

felsejlik sok hang a károgás

hogy fázik miattad minden

és a madáretető

amit ott együtt építettetek

de itt sohasem kezdtétek el

bomlik

ő akkor már régen halott

órája az ágyad mögött kattog

 a galambok hozzák

akiket etetett

 pedig lerágták róla a húst és a mutatókat

ők is éhesek

 

Szerény és csendes verssorok ezek, amelyek meglepő módon mintha nem ismernék az időt, és pontosan abban az értelemben nem vesznek róla tudomást, ahogy a mítoszok és a nagy elbeszélések sem. Ezek úgy mutatják meg hőseiket, mintha azok saját, legaktuálisabb és legmélyebb titkainknak a leképeződései lennének. Amikor például azt olvassuk a már említett, körforgás című versben a nagymamáról, hogy „megbánta minden bűnét régen / például azt, hogy létezik”, nemcsak a kafkai abszurd létezésélménye idéződik fel bennünk. Ez a fajta bánat sokkal közelebb áll hozzánk, a 21. században élőkhöz, mert nekünk nemcsak a történelem- vagy létszemlélet alapján ismerős ez az érzés, hanem az információterjedésnek és a technikai vívmányoknak köszönhetően „napi élmény” az olyan történetek és emberek látványa, akik számára a létezés pokollá vált, és az e fölött érzett valódi bánatuk intenzív erővel hat ránk.

- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2015-maj-30-1609/akik-nem-ertik-isten-hallgatasat#sthash.JiEcfXTc.dpuf
2015-05-30 16:15:48
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ