(kiadvány: Elégiazaj)

Az idei könyvhét terméséből két olyan verseskötet került elém, amelyekben a költő a maga módján, a maga eszközeivel a narráció lírai formáját alkotja meg, epikus mozzanatok mentén építi fel a költői Ént. – Rakovszky Zsuzsa Fortepan és Krusovszky Dénes Elégiazaj című versesköteteiről Márton László kritikáját olvashatják.

Rakovszky Zsuzsa ezt részint szerepbeszéltetéssel, öntükröző monológokkal, részint az írói képleírás verssé alakításával éri el. Mindkét eljárással találkozhatunk Rakovszky korábbi köteteiben is. A Németalföldi terem című fiatalkori versben a kép és a vers kiteljesedése ugyanúgy párhuzamosan zajlik az ekphrasison belül, mint a Fortepan-kötet hasonló című ciklusának verseiben, az öntükröző monológot pedig az 1990-es évek elején, a Hangok ciklusban fejlesztette Rakovszky igen hatásos költői eszközzé. Ugyanakkor látszanak a különbségek is.

Ami a képleírásokat illeti, Rakovszky Zsuzsa ezúttal a korábbi hasonló jellegű (de mindig önmagában álló) ötleteinél sokkal többrétű és radikálisabb tervet valósított meg. Az interneten található fényképgyűjteményből való válogatás olyan döntések sorozata, amely önmagában is cselekményt alakít ki. Erősíti a szöveg feszültségét és belső szervezettségét a Fortepan-ciklus első felében a látványterek átjárhatósága, valamint a mindenkori színtér megválasztásának gesztusa, és a nézőpont folyamatos, gyakran látványos elmozdítása. Ugyanezt a hatást Rakovszky a ciklus második, “címkézős” felében más módon éri el: ott három-három különböző képet kapcsol össze egy versen belül, méghozzá úgy, hogy a felsorolások, a halmozások az időbeli előrehaladás érzését keltik, és nyilvánvalóvá teszik, hogy életrajzi elbeszélést olvasunk, mi több, ennek az életnek az epizódjait olvastuk már a ciklus első felében is. (A látszólagos kivételek is erősítik az életrajziságot. A Csak egy személy nyilván nem az Én-elbeszélő életének epizódjait idézi fel, hanem egy másik, idősebb nőét, aki viszont az anyával azonosítható, noha a képek hangsúlyozottan nem őt ábrázolják: “mintha minden nő te lennél / bizonyos években, mondjuk negyvenkilenc / és hatvanöt között”. A Sakkozó katonák első világháborús jelenete még kevésbé köthető közvetlenül az életrajzhoz, de a nyitó kérdés – “Hogy juthatott eszükbe / sakkozni ott” – olyan érzelmi nyomatékot mutat, amely a vers kulcsmondatát – “Ami elmúlt, máris valószerűtlen” – életrajzi jellegűvé teszi.)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Márton László, Litera.hu, 2015. június 3.