Szvoren prózája bármennyi boldogtalanságot elbír (Könyves Blog)

Szvoren Edina novellái sűrűek, mint a raguleves fizetésnap után, és klausztrofóbak, mint a lift, ami a kötelező vasárnapi ebédre visz fel a többi emberhez, akiket családnak nevezünk. Ha megemeljük a merőkanalat, a zsírosan csillogó léből látszatemberek bukkannak elő, zavaruk, szégyenük a ruhánkra fröccsen. „Mióta az öcsém meghalt, az érintkezésünk jó szándékú, de üres. Hébe-hóba suta kísérletet teszünk a kapcsolatunk helyreállítására, de azután csak harapdáljuk a szánkat.” (22.o.)  A hét könyve Az ország legjobb hóhéra.

Új írásaiban Szvoren ismét a családi boldogság illúzióját vizsgálja, csonka és nem hagyományos (pl. félig műanyag) családmodellekkel kísérletezik. Az asztal körül ülők csak papíron alkotnak közösséget, kimérten, udvariasan beszélgetnek, ahogy azok szoktak, akik semmit sem tudnak egymásról. „Ez a kemény mellű TB-ügyintéző kilenc hónapig a méhében hordott” (86. o.), „Minket Usak nemzett, ezért apának kellene szólítanunk” (52.o.) - hivatkoznak vérrokonaikra, a távolság köztük nemcsak egyes szám harmadik személyben, hanem kilométerekben mérhető. A gyerekek koravének, a szülők hajója már elment, a csend és a szereplők köré magasodó falak mindent felnagyítanak.

Szvoren novellái most is kiszámíthatatlanok, kizárólag egy valami kiszámítható: az olvasásuk közben ránk törő rossz közérzet, a sorról-sorra erősödő gyanú, hogy valami történni fog. Nagyon diszkrét, félmondatnyi valami. Szvoren prózájában még a szünetek is jó helyen vannak, prózaverset idéző, kegyetlen és gyönyörű mondatokkal körbekerítve:

„Az elégedetlenség hajnalra keményre dermed, és járni lehet a tetején.” (70.o.)

„Az utcákat szép és nemes dolgokról igyekeznek elnevezni, fákról, szabadságról, madarakról, pedig léteznek fák, amikre felkötik magukat az emberek, és a szabadság meg a madarak csőre sokakat tönkretesz.” (8.o.)

„Nem mondok semmit, csak fölemelem a kezem – a tenyeremmel tolom vissza anyám szájába a szavakat, közben könyökömig fut a karkötőm.” (13. o.)

Nehéz intonációt, gesztusokat és mimikát találni ahhoz a mondathoz, hogy öngyilkos lett a szobatársam.” (146.o.)

Szvoren úgy érzi, Az ország legjobb hóhérába az eddigieknél felnőttebb témájú novellák kerültek (vele készült interjúnkat hamarosan olvashatjátok). Úgy tűnik, a felnőttebb témák a kivágatokat is szűkebbre húzták: ahogy idősödnek a szereplők, úgy szűkül a tér is, amiben mozognak, és amibe legtöbbször saját magukat kényszerítik. Nincs igényük a változásra, a rutint, a vegetálást életformává nemesítik, és már a gyerekszereplők feje felett is ott lebeg valami visszavonhatatlan meghatározottság. Nem söprik a szőnyeg alá problémáikat, mert sokszor azt sem tudják, hogy amit az életük természetes velejárójának gondolnak, valójában probléma. „Sokan nem is az unalomtól félnek, hanem attól, hogy ezt az unalmat nem ismerik föl az életükben” – olvassuk a Kafarnaumi csodában, az unalom helyére pedig a kilátástalanságtól a haldoklásig elég sok minden behelyettesíthető.

Szvoren komplett regényeket sűrít oldalakba, bekezdésekbe, sőt címekbe (És én?, Anyánk teleszkópos élete, Csonka, de jól sikerült, Érezni valamit, Munkanéven ember), szövegeit olvasni kimerítő, megerőltető feladat. Az ország legjobb hóhérában huszonkilenc különálló regénytöredék teszi próbára az olvasót – napokig kísért a Tandori Dezső 75. születésnapján felolvasott Járni lehet a tetején, az elfojtásokat bedobozoló Trifánné, kedves, vagy az És én?, melynek drámái olyan szorosan rétegződnek egymásra, hogy az utolsó pillanatig hallgatni kell, nehogy a kérdések újabb méterekkel szélesítsék a család szakadékot. Szvoren figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed, ő azt mondja, nem azokat a dolgokat veszi észre, amiket mások. „Táskáját a széklábnak támasztja, és a hosszú vállpántok még percekig, parancsolón merednek a levegőbe. Cipői szokás szerint a Mercedes-jel egy részletet formázzák az asztal alatt.” (85.o.)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: KönyvesBlog.hu, 2015. június 14.

2015-06-14 14:45:27
Bereményi Géza régóta várt önéletrajzi regénye elsősorban a gyermek- és ifjúkorral foglalkozik. Ismerős lehet nekünk ez a világ csodálatos filmjéből, az Eldorádóból, és Cseh Tamásnak...
Fordította: Győri László
Végre magyarul is olvasható Marcel Beyer nagy sikerű regénye, amelyben a Nobel-díjas Konrad Lorenz alakja elevenedik meg.
Hermann Funk először gyerekként, az 1930-as években találkozik...
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják...
Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ