Be akarom lopni a melegeket a polgári társadalomba. Interjú (Origo)

Olyan felháborítóan derűs, hogy az már-már forradalom – a derű forradalma. A polgári konzervatív, katolikus – és meleg – Nádasdy Ádámmal beszélgettünk a homoszexuális Shakespeare-ről, a túl toleráns magyarokról, az Istennel létesített telefonkapcsolatáról és Orbán Viktor bölcsességeiről. A múlt héten jelent meg új könyve, A vastagbőrű mimóza, amiben a nyelvtudós, műfordító és költő melegségről, melegekről szóló írásait gyűjtötte össze.

 
  • A magyarokkal az a baja, hogy túl toleránsak.
  • A hallgatói butasága jobban idegesíti, mint Orbán Viktor, akinek szavaira nem kell túlzottan odafigyelni.
  • Évtizedek óta ír szerelmes verseket, amik meleg férfiakról szólnak.
  • Reméli, hogy új alkotmányunk lesz, amiben nem zárják ki a melegeket a házasodásból.
  • Könyvét rafinált támadásnak szánja a polgári konzervativizmus ellen.
  • Sarokba akarja szorítani az egyházat a melegkérdéssel.

A nyolcvanas évek óta ír titokzatos, burkolt meleg szerelmes költeményeket, a rendszerváltás óta esszéket is melegekről, melegségről. Fontos ezeknél a verseknél, hogy írójuk maga is meleg?

Az ördög tudja. Talán nem, mert ezeket a verseket nem gondolom kisebbségi irodalomnak. Hiszen sokszor olyan mindegy, hogy fiú vagy lány, a lényeg az, hogy énnekem hogy fáj a szívem! Ez nagy kérdés: mit ad hozzá az olvasáshoz, ha tudom, hogy például az adott verset nő írta. Én szeretem az ilyesmit tudni, de lehet, hogy ez csak pletykaéhség.

Van a Vastagbőrű mimózában egy szöveg, ami Shakespeare bi- vagy homoszexualitásáról szól, és a Hamletben lévő viszonyokat elemzi, elég meggyőzően.

Gyanús nekem Shakespeare, de nem lehet biztosan tudni. Lefeküdt valaha férfivel? Hát nagyon valószínű, hiszen színházban dolgozott és habzsolta az életet. De hogy azzal feküdt-e le, akihez a szonetteket írta? Lehet, hogy a kikötői kocsmában matrózokkal feküdt le, mint Fassbinder. Azt nem tudom, hogy ennek mi köze ahhoz, hogy verseket írt. És hát nagyon rafinált figura volt! Ne felejtsük el: drámaíróról van szó, úgyhogy hazugság minden szava.

Elképzelhető, hogy többet tud a szerelemről a biszexuális vagy homoszexuális amiatt, hogy az?

Egyáltalán nem. A szerelem az agyban van, és nem egyebütt. Ezzel csak annyit kérdez, hogy akinek több tapasztalata van, az többet tud-e a szerelemről. De Don Juan nem feltétlen tud többet a szerelemről! Én egyébként ódzkodom a biszexualitástól. A biszexuális hol ezzel, hol azzal van együtt, és mintha ez a hűtlenséget is magába foglalná, és nekem a hűség fontos érték.

Van egy érdekes interjú a kötetben, egy meleg barátját, Ottót kérdezgeti a három nőről, akivel kapcsolata volt élete során. A beszélgetésben a biszexualitás már-már vádként merül fel, amire Ottó kikéri magának a címkézést és azt mondja, ő egy becsületes meleg. Mindenképp bele kell tenni egy kategóriába az embert?

Kolozsváron jártam nemrég, ott azt mondták: román vagy magyar, meg kell mondani, átmenet nem lehet. Én is így vagyok ezzel. De a nőknél más a helyzet, és óvakodnék attól, hogy ítélkezzek. Ennek anatómiai és fiziológiai okai is vannak, hiszen egy nő könnyebben adja magát oda annak, akire a vére nem pezsdül meg, de szereti őt és jó vele. A férfinél hiába, ha nem pezsdül a vér, nincs mit csinálni.

Ezért a nőknél gyakrabban látni, hogy életük egy szakaszában hűséggel élnek leszbikus kapcsolatban, aztán esetleg megint egy férfival. Ez a meleg férfiaknál rettenetes ritka. De nem akarok pszichologizálni, nem értek hozzá. Az biztos, hogy nincsenek olyan ismerőseim, akik biszexuálisnak vallják magukat. Inkább szemérmesen leplezik, mintha nemcsak a barátjukat vagy barátnőjüket csalnák meg ezzel, hanem a hetero- illetve homoszexuális társadalmat is.

Akkor a biszexuálisoknak bizonyos szempontból még nehezebb a helyzetük, hiszen se ide, se oda nem tartozhatnak, még a kisebbség sem fogadja be őket.

Kedves úr, én erről többet nem tudok mondani, tessék szíves lenni őhozzájuk fordulni. Ez engem nem érdekel. Lelkük rajta, szégyelljék magukat! Vagy ne, nem tudom, örüljenek!

Azt mondta egy interjúban…

Bocsánat, de az szokta biszexuálisnak mondani magát, aki meleg, csak szégyelli. Aki nem tudja elengedni azt a korlátot, ami a polgári világhoz vagy a stabil egzisztenciához köti, és ezt meg lehet érteni.

Értem. Azt mondta egy interjúban, hogy nem lenne bölcs ugyanolyan elfogadottságra törekedni a homoszexuálisoknak, mint a heteroszexuálisoknak. Talán ilyen a világ. Nincs esély arra, hogy egyenlők legyünk?

Remélem, hogy jogilag ugyanolyan elfogadott lesz a másság, lesz egy rendes alkotmányunk, amiben nem lesznek olyan kizáró passzusok, hogy csak különneműek köthetnek házasságot. Ezt semmi nem indokolja, és fél Európában nincs is így.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Pálos Máté, Origo.hu, 2015. június 13.

2015-06-13 16:33:15
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ