Nappali menedékhely (Népszava)
(kiadvány: Diavolina)

Sodor. Ha csak egyetlen szót lenne szabad leírnom Spiró György legújabb könyvéről bizony ez lenne az. Sodor, végig, nem csak a bonyolult és kaotikus orosz történelem legbonyolultabb és legkaotikusabb korszakán, nem csak a cári és lenini és sztálini éveken, nem csak Gorkij életén és az őt körülvevő számtalan ismert és ismeretlen figurák garmadáján, de de az emberi érzéseken. Sodor, keresztül az éveken, melyek vérrel is gyilkossággal vannak átitatva.

Bár Spiró kötete deklaráltan nem történelmi regény, az embernek mégis nehezére esik másként olvasni. Mintha irodalomtörténeti szöveggel volna dolga, olyannyira pontos. Bár a könyv főszereplője maga az író, a központi figura mégsem ő, hanem a narrátor, a címszereplő, Diavolina, aki cselédként kezdte a Gorkij-házban, majd medikusi tanulmányai befejeztével pártfeladatként az akkor már Sorrento-ban élő író orvosa lett. És később, harminc évvel később pedig utolsó szeretője.

A regény csupán alig kétszáz oldal. Éppen rövidsége miatt, egyszerű vonalvezetése miatt, veszekedett sodrása miatt egyszerűnek tűnik. Annyira egyszerűnek, amennyire még sem az. Rövidnek tűnik, de valójában hosszú. Mint mondtam, egyszerűnek tűnik. Pont annyira egyszerűnek, amennyire nem. Mégis egyszerűvé teszi a szinte áttekinthetetlen bonyolultságot. Lineárisnak tűnik, mégis észrevehetetlenül ugrál fel és alá, két sor között évek telnek néha, és súlyos emberi elhatározások sziklái kettő szó között.

A felszínen egy felszínes, mondhatni ellenszenves Gorkijt kapunk. Hiú ripacs, akit leginkább a magáról alkotott kép érdekel. Nem véletlen, hogy Spiró (akár maga az orosz szerző) igyekszik annyira különválasztani a művésznéven szereplő Maxim Gorkijt, az írót, és az élő személyt, az embert, Peskovot. Azt már neki köszönhetjük, hogy minél kidolgozottabbá vállnak a kételyei, közben egyre szimpatikusabbá, egyre rokonszenvesebbé válik a figurája. És persze az idő előrehaladtával, ereje, befolyása fogytával inkább válik maga is egyre kétkedőbbé.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kovács Ferenc Dávid, Népszava Online, 2015. június 18.

2015-06-18 15:14:18
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ