Spiró György: A traumákat nem lehet megúszni (Origo)
(kiadvány: Diavolina)

Makszim Gorkij fantasztikus ápolónője, utolsó éveinek lelki társa, bizonyos Lipa a főhőse Spiró György új, Diavolina című kötetének. A regény hangzavaros karnevál, buja tabló a szovjet kommunizmus első évtizedeiről, amelyben az igaz ember ritka, mint őserdőben a hópehely. Lipa ilyen asszony, minden vihart kibír, félálomban is életet ment. A szerzővel beszélgettünk.

  • Óvatos, ha szembejön vele egy tehetségtelen ember.
  • Sok éven keresztül a tehetség leghalványabb jelét sem mutatta.
  • Hihetetlen dolgokat ásott elő Gorkij életéből.
  • Spiró szerint az élet vette el József Attila kedvét az élettől, ebben Németh László szemétkedése igen keveset számított.

Min múlik, milyen a viszonya a könyveivel? A Diavoliná-t szereti?

Azt hiszem, igen. Azért feltételes a mód, mert még nem tudtam elolvasni, ahhoz sok évnek kell eltelnie. Ha találok valamit, mint ezúttal Gorkij életében, amire ép elméjű ember nem számíthat, vagyis ha a történelemből olyasmit ások ki, ami engem megérint, van esélye, hogy a mű igaz lehet. Garancia persze nincs rá, menet közben sokszor el lehet rontani.

Tényleg írt Gorkij egy könyvet Makarenkónak?

Valójában ő írta meg az alapanyagból a Pedagógiai hősköltemény-t. Rengeteg szerkesztést vállalt ingyen, és sose bírta megállni, hogy ne úgy bánjon bárki másnak a kéziratával, mint a saját szövegével. Nem olvastam az eredeti kéziratokat, de hogy mindent átírt, amit odaadtak vagy elküldtek neki, azt szavahihető emberek tanúsítják, akik szerint Gorkij elképesztő munkabírású, nagyszerű szerkesztő volt, és éjjel-nappal dolgozott.

A regény szerint Gorkij menekült a valóság elől, miközben őt tekintik az orosz realizmus atyjának.

Az orosz realizmusnak rengeteg atyja van, Puskinnal, Gogollal kezdődött még a romantikában, és rengetegen folytatták Salamovig és tovább. Gorkij úgy gondolta, jobbá kell írni a valóságot annál, mint amilyen, és ezt a nézetét különböző életkoraiban sokszor elismételte. Ebbe belefér a valóság meghamisítása is. Az Éjjeli menedékhely-ben a Luka nevű híres szereplő kifejezetten arra szólít fel: hazudjunk szebb világot a nyomorultaknak, hogy képesek legyenek elviselni az életet.

Gorkij az életében is, a műveiben is igyekezett feloldani a konfliktusokat, ami elég bizarr törekvés valakitől, aki drámákat ír. Különös képlet, nincs hozzá hasonló sem előtte, sem utána. Olykor belehatolt az élet sűrűjébe, de sültrealistának azokat a műveit sem nevezném. A sültrealista alkat inkább én vagyok.

Ha csak a könyvből indulunk ki, a politikában sem félt konfrontálódni.

Bátor ember volt, emiatt a cárizmus alatt többször lecsukták és száműzték. A 17-es forradalom után ő volt az első, aki a szovjetrendszerről megírta a legkínosabb igazságokat. Nagyon mély tapasztalata volt gyerek- és fiatalkorából, hogy az ember élete eleve nyomorult, és erről sokat írt, amíg el nem kezdte dicsőíteni a sztálini Szovjetuniót. Ő alkotta meg a világirodalom első egzisztencialista elbeszélését, Az áruló-t. Ezzel húsz évvel megelőzte Camus Közöny-ét.

Miért éppen Gorkijt választotta?

Annyira szélsőséges a karaktere és a pályája, annyira elképesztő a korszak, amelyben élt, hogy úgy éreztem, érdemes megírni. Igen kalandos volt az élete, a korszak pedig maga a téboly. Ilyen témát nemigen szabad kihagyni.

Lipát ön találta ki, ugye?

Nem tudtam volna kitalálni. Valóban élt, és úgy hívták, mint a regényben.

Egy nő, aki cselédből lesz orvos a századforduló Oroszországában? Mindent olvasott, mindenkit ismer, helyben átlát Leninen és a szocializmuson?

Nagyszerű asszony lehetett. Már dolgoztam a regényen, amikor rátaláltam Gorkij levelezésében, amit sok kötetben adtak ki az elmúlt évtizedekben. Lipa ezt mondta, Lipa azt csinálta, Lipának az volt a véleménye, Lipának is hoztam valamit Londonból, édes Lipa, drága Lipa. Nem árt, ha ilyenkor az ember megnézi az összes hozzáférhető forrást. Lipát Andrejeva, a sztárszínésznő, Gorkij kedvese vette magához egykor cselédnek, és hamarosan a társalkodó- és barátnője lett, mert Andrejeva rögtön felfedezte a rendkívüli intelligenciáját. Vitte magával a legmagasabb körökbe is, a cári udvaroncok és a forradalmárok közé egyaránt.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Eesze Dóra, Origo.hu, 2015. július 22.

2015-07-22 19:23:15
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ