"Engem az érdekel, aki patkány, de nem féreg". Interjú Potozky Lászlóval (Hvg.hu)
(kiadvány: Éles)

Az Y-generáció java részéről az él a köztudatban, hogy tornacipőt, feszülős farmert és vastag, fekete keretes szemüveget hord. Azt sugallja róla a média, hogy tagjai jól élnek, naphosszat merengenek a romkocsmákban és járják a világot. A 26 éves Potozky László író Éles című generációs regénye szerint az Y-generáció valódi arca nem ilyen. Ez a generáció egy feltételes módú világban él. A mélyben sokkal kevesebb a mosoly és a szelfi.

hvg.hu: Éles című könyve az Y-generáció regénye: hősei körülbelül 1980 és 1995 között született közép-kelet-európai fiatalok, akik nagyon dühösek. Miért látja ilyennek a saját generációját?

Potozky László: Először is fontos megjegyeznem, hogy én nem nevezhetem generációs regénynek az Élest, ez az olvasók és a szakma reszortja, az író feladata mindössze annyi, hogy látleletet nyújtson a korosztályáról. De hogy feleljek a kérdésre: a generációs regények szerintem mindig csalnak egy kicsit, mert általában egy hiperérzékeny, többnyire szomorú, szubjektív nézőponton keresztül mutatnak be egy nemzedéket. Nekem is az volt a fontos, hogy egy olyan ember szemszögéből ábrázoljam az Y-generációt, aki elég okos ahhoz, hogy a maga sajátos nézőpontján keresztül releváns információkat tudjon szolgáltatni a közegéről.

A főhős a regény kezdetén egy huszonegy éves, másodéves pszichológia szakos fiú egy közép-kelet-európai nagyvárosban, a regény végén pedig huszonöt éves doktoris hallgatóként búcsúzunk el tőle. Ő eleinte zsigerileg, tiszta szívből próbál kapcsolódni ahhoz a kiüresedett és képmutató PVC-világhoz, amiben élünk. Megpróbál alkalmazkodni a jelenlegi világrendhez, azonban rá kell ébrednie, hogy csak nagyon szűk körben tud mozogni, ha őszinte, igaz kapcsolatokba szeretne belemenni. Mivel ez nem sikerül, dühös és magányos lesz.

hvg.hu: Miért nem működnek az Y-generációs kapcsolatok? Miért magányosodik el ez a nemzedék?

P. L.: Ezt sokan szeretik a Facebookra, a közösségi médiára, az internetre fogni. Tény, hogy szakítás után mindenki fölmegy a Facebookra, és elkezdi nézegetni a csajokat és a pasikat, hogy ki lenne szimpatikus. Nagyrészt ebben a virtuális térben szőjük a kapcsolatainkat, hogy ne legyünk egyedül, de ebből a mesterséges térből egy csomó mindent ki lehet menteni, ki lehet hozni a való világba. Valóban kétélű fegyver, mert nagyon el lehet veszni benne, de én inkább hasznosnak, mint károsnak tartom. Szóval a baj leginkább az, hogy bizalmatlanok vagyunk egymással, és mintha eleve lenne bennünk egy nagy üresség, hiányozna belőlünk valami. Ehhez pedig semmi köze a kapcsolattartás közegének.

Amíg valaki naiv és fiatal, nagy reményekkel áll egy új szerelemhez, egy új barátsághoz. Idővel azonban egyre könnyebben feldühödik, mert egyre több csalódás éri: minél többször tapasztalja azt, hogy ez az ember sem akar rajta segíteni, nem akarja megérteni, annál kevésbé látja, hogy a másik is ugyanolyan elesett, mint ő. Miért nem erősebb nálam? Miért nem támaszkodhatok rá? Miért nem viselkedik úgy velem, ahogy én szeretném? Az emiatt érzett düh és csalódottság taszítja el a generációm tagjait egymástól. Óvatosak és bizalmatlanok lesznek, már nem merik elengedni magukat. Jobb híján kimérik, és tudatosan, mesterségesen alakítják a kapcsolataikat.

hvg.hu: Nem csak egymásra, a szüleik generációjára is dühösek: „Gátlástalanul törölt segget a huszonévesekkel a negyvenes-ötvenesek generációja, megtehették, velük is segget törölt a szocializmus, és örökre szarosak maradtak tőle.” – írja a könyvben. Ezt valóban így érzi?

P. L.: Ezt az elbeszélő mondja, aki nagyon ki van akadva abban a pillanatban, ezért elborult aggyal általánosít. Számtalan olyan negyvenes-ötvenes ember van a környezetemben, aki segített rajtam, szeret és megérti a problémáimat. A szüleim és köztem nincs semmiféle generációs ellentét. Például apám nagyon boldog, hogy nekem nem kellett bevonulnom katonának, szabadon élhetek, és nem kell félnem a besúgóktól. És ő ezt úgy tudja mondani, hogy nem érzem felhánytorgatásnak, bezzegelésnek. Azonban olyan hozzáállású emberekkel is sűrűn találkozom, akik azzal a felkiáltással, hogy a mai fiatalok már nem a kommunizmusban nőttek föl, úgy gondolják, lazán semmibe vehetik az Y-generációt.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Hercsel Adél, Hvg.hu, 2015. aug. 3.

2015-08-03 14:07:04
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ