Csendélet a szürke árnyalataival (Félonline)
(kiadvány: Aludnod kellene)

Kiss Tibor Noé második prózakötetét jelentős kritikai visszhang követte. A kiterjedt recepciót és a regény kapcsán olvasható számos szerzői megnyilatkozást áttekintve jól látható: az Aludnod kellene nemcsak bekapcsolódott az irodalom társadalmi felelősségvállalásáról szóló diskurzusba, hanem fel is erősítette azt.

A szerző az első kötetét, a transzneműséggel járó identitáskrízist elbeszélő Inkognitót követően újra egy vakfoltra mutat rá: a mélyszegénységben élő, a társadalom perifériájára szorult emberek mindennapjait teszi láthatóvá. A rendszerváltás után magára hagyott állami gazdaság területén játszódó Aludnod kellene egy sajátos törvények szerint működő mikrotársadalomról ad látleletet. A regény telepe zárványszerű tér, amelyben a mobilitás, a kitörés lehetősége nem létezik, ahol csak korlátozó családi minták érvényesülnek. A regényben a kiugrási kísérlet gondolata ugyan megfogalmazódik („Tanulnod kell, hogy elmehess innen, vissza a városba” [43.]), ám meg nem valósul: „Mennyi elveszett ember. Egymáson röhögnek, de sosem mosolyognak. Lassan megőrülnek a telepen, de a kereszteződésnél mindig visszafordulnak, nekik mégis itt jó. Magukra zárják az ajtót, hallgatnak” (139.). Az Aludnod kellene tétje és a kortárs irodalmi szcénában betöltött szerepe világos. A kompozicionális megoldásokat, a szerkezeti felépítést, a műfaji kapcsolódásokat, a cselekményvezetést és karakterformálást – tehát az írói technét – tekintve pedig elmondható: az erős első kötet után egy jól megmunkált második született.

A regény szigorú szerkesztettséget mutat. A hét fejezet rövid, egy-egy epizódot felvillantó szövegrészekből áll. A szerző a minden ornamentikát nélkülöző, lakonikus mondatokkal („Lomtár. Porlepte könyvespolc. Kulcscsomó az asztalon. Lila gumigömb a kulcskarikán. Összegyűrt vászonzsebkendő. Üres féldecis üveg.” [127.]) erős atmoszféra megteremtésére törekszik, fullasztóan szűkös regényvilágot hoz létre. A nyomasztó hangulatot különböző szenzuális hatások erősítik: ilyenek a szöveg egészén alkalmazott auditív effektek (zúgó távvezetékek, fütyülő szél, sorompónyikorgás, recsegő zsebrádió) és a pontosan felrajzolt, csendéletszerű állóképek. Az elbeszélő több esetben – gyakran túlságosan is direkt módon – hangsúlyozza, az Aludnod kellene monokróm regény: „mintha átlépett volna egy láthatatlan határt, elnyelte a reménytelen szürkeség, a világból eltűntek a színek és a kontrasztok” (20.); „Szürke volt a tükör, szürke volt az ablak” (68.); „Minden ugyanolyan volt körülöttük. Por, sár, vas, vakolat, minden szürke.” (114.). Az egytónusú szövegtér elemei, azaz a valaha működőképes, ám az évek során lepusztult gazdaság romlásnak induló épületei fizikailag is megnyomorított emberek életének kulisszái lesznek. A szereplők a telepen egyhangú életet élnek, egy helyben topognak; ezt a kínzó változatlanságot időmarkerek is jelzik. A szerző paradox elemekkel dolgozik. Az elbeszélő állandó reflexiókat tesz a telepi idővel kapcsolatban, mutatja a napok múlását, ugyanakkor egyfajta állandóságot, időtlenséget is példáz: „Ugyanolyan nap. Távolodó, elbukó, eltűnő” (68.); „Este hét lehetett. Vagy nyolc, nem számított. A telepen senki sem hordott órát, nem mérte az időt. Cigarettától cigarettáig, etetéstől etetésig, napkeltétől napnyugtáig teltek a percek.” (68.).

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Márjánovics Diána, Félonline.hu, 2015. aug. 4.

2015-08-05 13:33:50
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ