Egy önpusztító generáció regénye (Irodalmi Jelen Online)
(kiadvány: Éles)

A korábban két novelláskötettel jelentkező Potozky László első regénye egy kelet-közép-európai egyetemista vallomása. Kocsmázás, házibuli, verekedés, fosztogatás, féltékenység, önkínzás – többek között ezekkel a címszavakkal jellemezhető az Éles, amelyről Szarka Károly írását olvashatják.

A késő huszonéves, kora harmincas generáció íróinak sokadik olyan könyve kerülhet a kezünkbe mostanában, amelynek egyrészt a cselekményközpontúság és a sodró lendület a fő jellemzője, másrészt a reménytelen útkeresés bemutatása. Totth Benedek Holtversenye például teljesítménykényszeres, ön- és közveszélyes kisvárosi kamaszokat, Soltész Béla Rabszolgasorsa pedig külföldön és a hazai multiknál sikertelenül próbálkozó, a rendszerváltás kínjait nyögő huszonéveseket ábrázol. Ebbe a sorba illeszthető Potozky László regénye, az Éles is féktelenül tomboló fiataljaival.

Az erdélyi születésű, Budapesten élő író első regényének központi helyszíne egy meg nem nevezett nagyváros, ahol az anonim elbeszélő tölti egyetemi éveit – azok szépségeivel és jóval több árnyoldalával. Egyes kritikák szerint az Éles nagyotmondó sztorizásokra épül, a szereplők kicsapongó életvitele és vad mulatozása pedig durvább, mint a valóság, de írták már róla azt is, hogy egyedi és szélsőséges történet, határhelyzetekkel. Ezzel szemben Potozky műve az én szememben sokkal inkább nemzedéki regény, bár ezt csak évekkel a megjelenés után szokás kijelenteni. Sajnos nem durvább a valóságnál, még ha nem is minden egyetemista fiú verekedik folyton, és nem minden egyetemista lány árulja pénzért a testét.

Tehát nem elszigetelt eset Potozky szereplőinek története. Az elbeszélő látszólag erős és magabiztos – bármelyik lányt megkaphatja, bármelyik riválisának nekimegy. Tisztességtelenül bánik a nőkkel, érzékeny és indulatos, gyakoriak a dührohamai, és önmagának is fájdalmat okoz. „Legjobb fájdalomcsillapító a fájdalom” – állapítja meg, vagyis kutyaharapást kutyaharapással: amikor szenved, körömollóval karcol tigriscsíkokat a combjába, hogy ideig-óráig elterelje saját figyelmét szorongásairól. Az okokat nem tudjuk, legfeljebb sejthetjük: családjával felszínes a kapcsolata, középiskolai szerelme éppen akkor hagyta el, amikor kórházban feküdt, és barátai sincsenek, csak osztálytársak és lakótársak, az egyikük ráadásul menetrendszerűen lezsidózza.

Minderre lehetne legyinteni, sag schon, mással is megesik az ilyesmi, egyébként ugyanúgy iszik, bulizik és csajozik, ahogy a többi korabeli srác, a szülei pedig megengedhetik maguknak, hogy fiukat egyetemre járassák. Mi itt a gond? Még barátnője, a prostitúcióra „kényszerülő” Katje sem a legmélyebb szegénységből érkezik. De talán éppen ez a lényeg: az úgynevezett középosztálybeli fiataloknak megvan ugyan a lehetőségük, hogy tanuljanak, ugyanakkor nehezen megfizethető, mégis lepukkant albérleti szobák dohos falai között tengetik mindennapjaikat, miközben beszippantják őket az egyre féktelenebb, egyre erkölcstelenebb, egyre apokaliptikusabb mulatozások. Sodródnak, kallódnak, bolyonganak. Amíg tudják, kihasználják a felsőoktatás nyújtotta lehetőségeket, mert nem akarnak besavanyodni, „fénytelen szemű, bánatos szamarak” lenni, akiknek „ott kellett hagyniuk a nagyvárost és visszaköltözniük a posványba”, vagyis vidékre.

Potozky szinte végig fenntartja a feszültséget, nem finomkodik, egyetlen pillanatra sem válik modorossá. Hosszú mondatai gördülékenyek, erős képekkel és éles fordulatokkal dolgozik. Bár használja a trágárságokkal teletűzdelt mai szlenget, káromkodása nem öncélú. Az egyes szám első személyű narráció meghatározza, hogy a főszereplő nézőpontja az elsődleges, ugyanakkor az elbeszélő kellően reflektált is. Tudja például, hogy ő is része annak a világnak, amelyben idegenül mozog, észreveszi, hogy ha férfi és nő csinálja ugyanazt, előbbit faszagyereknek, utóbbit kurvának tartják, és helyére teszi a különböző nemzedékeket is: „Gátlástalanul törölt segget a huszonévesekkel a negyvenes-ötvenesek generációja, megtehették, velük is segget törölt a szocializmus, és örökre szarosak maradtak tőle”.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szarka Károly, IrodalmiJelen.hu, 2015. aug. 22.

2015-08-22 17:41:22
SZAJBÉLY MIHÁLY
Csáth Géza varázslatos, sokoldalú művészi tevékenységének, megdöbbentő életútjának megítélése folyamatos változásban van. Legjobb ismerője és szakértője Szajbély Mihály, aki most megírta ,,régimódi" monográfiáját:...
Tolkien, J. R. R. (1892–1973)
Fordította: Szántó Judit, Koltai M. Gábor
A kötet a szerző fia, Christopher Tolkien rendszerező munkásságának gyümölcse: A szilmarilokból ismert történetek töredékes vagy alternatív kiegészítéseit adja itt közre mindhárom korból, változtatás nélkül....
Krasznahorkai László
Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével

Annak, ,,aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül" - olvassuk Krasznahorkai László új könyvében,...
Darvasi László
Képzeletbeli német kisvárosban időzünk, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre. Csakhogy a lény elszökik, majd furcsa szerelembe keveredik a szénégető...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ