„Az élet nem lányregény” – Sirbik Attila (Könyvhét Folyóirat)
(kiadvány: St. Euphemia)

Sirbik Attila könyve megdöbbentő, talán néhol sokkoló, pedig elméletileg a valóságról szól, persze némi fantáziával megspékelve. A St. Euphemia egy furcsa, ám annál izgalmasabb, kalandosabb regény a múltról, talán a mának. Az írót kérdeztem sorsról, múzsáról, az élet durvaságáról és a St Euphemiáról.

– Miért lett író?

– A nyolcvanas évek közepén, a második felében kaptunk egy BASIC nyelven kommunikáló ZX Spectrumot, amit alapprogramozásra, de főként élvezeti forrásként, az akkoriban legmenőbb játékok beolvasására használtunk, hogy a joystickkal toljuk el a délelőttöket, vagy néha az egész napot. Ekkoriban szokott hozzánk néhány srác, a bátyám haverjai, akiknek az első írásaimat olvastam fel. Ezek a rövid történetek mind ZX-es játékokra improvizálódtak, voltak egy két sorosak, de fél oldalasak is. Ez olyan nyolc-kilenc éves koromban lehetett. Később jött a vers, majd középiskolásként a sárvári írótábor volt meghatározó élmény, Nemes Z., Krusovszky, Terék... aztán az egyetem belémtáplálta a derridaizmust – jöttek a kemény posztmodern teoretikával lefolytott évek, mire végre kihúzták a dugót és jött a próza. A miért az soha nem volt kérdés.

– Mikor fogant meg a St. Euphemia ötlete, és mi ihlette ezt a könyvet?

– Először egy kísérleti rövidfilmhez írtam egy történetet, forgatókönyvet egy fura apa-fiú kapcsolatról és a nudizmuson keresztül Jugoszlávia széteséséről. Ez a film el is készült Igor és Ivan Buharov rendezésében, és meg is nyerte az 56. Független Magyar Filmfesztivált. Vagyis egyre inkább olyan visszajelzéseket kaptam, hogy működik ez a sűrített, kihagyásos történetszövés, ami nagyon közel áll a vizualitáshoz. Később elkezdtem újabb történeteket gyártani úgy, hogy a főhős, a korszak, a történelmi-politikai háttér ugyanaz maradt, viszont egyre inkább arra koncentráltam, hogy a főhős-fiú szemével éljem újra azokat a történéseket, amelyeket a mi generációnk is megélt, de sok esetben fel sem fogott. Akkor, azokban az időkben, a délszláv háborúk idején a hátország hétköznapjaiban tengődve, újra és újraélve az ifjúság örökhétfőit tengtünk-lengtünk, drogoztunk, verekedtünk, pancsoltunk az alkoholban, miközben egyre kilátástalanabb lett minden. Volt, hogy lezárták a határokat, a rendőrök sportszerűen, napi gyakorisággal pofoztak minket az utcán, aztán szép lassan minden fiatal eltűnt az országból, tizennyolc évesek lettünk és jöttek a behívók, ki Jugoszláviában, ki Kisjugoszláviában, ki Magyarországon, vagy valahol máshol, külföldön traumatizálódott a történtek miatt. Ezt az egészet, valahogy, valamikor ki kellett írni, bár így erre még sohasem gondoltam. Sohasem terápiás, vagy valamiféle traumafeldolgozási szándékkal írtam, a St. Euphemia sem emiatt íródott. Inkább csak pofázhatnékom támadt.

– Több helyen is generációs kulcsregényként emlegetik a könyvét…

– A már emlegetett Nemes Z. Márió merényletének tudható be a generációs kulcsregény fogalma, ő írta ezt a regény fülszövegébe. Annyiban generációs kulcsregény, hogy igen kevesen, vagy ha egyáltalán – foglalkoztak a háborús hátország atmoszférájával, problémáival, a kamaszok lelki világával. Azt hiszem, mostanában érünk meg – a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején születettek – arra, hogy felfogjuk mi is történt velünk. Persze jobb, ha nem kell ezzel foglalkozunk mélyrehatóan, viszont azt hiszem, ha általánosítunk, akkor ez a Jugoszláviában született generáció így vagy úgy mégiscsak eléggé traumatizált. Több olyan gyerekkori barátom van, aki már nincs közöttünk. Közhely lenne azt mondanom, hogy tanulnunk kell a múltból, hogy ne ismétlődjön meg, de azt gondolom, hogy ismétlődik szinte minden, csak idővel átalakulnak a dolgok, a különböző energiák. Az pedig csak rajtunk áll, hogy ezeket az energiákat milyen irányba tereljük.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kurcz Orsi, Konyv7.hu, 2015. szept. 287.

2015-09-28 18:08:55
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ