Szardínia vagyunk, amit előbb-utóbb megesznek az éhesek. Interjú Bartis Attilával (Nol.hu)
(kiadvány: A vége)

Faltól falig könyvespolc, rajta indonéz maszkok, mintha a regényekből kandikálnának ki a szereplők. Egy csuporban pipák, kínai asztal. Hosszú ideig nem lakott lakás nehéz lehelete. És az író, aki sztoikus nyugalommal fogadja az október végén megjelenő új regényével – A vége – kapcsolatos kérdéseket.

– Tizenöt éve jelent meg az utolsó regénye, A nyugalom. Nem túl sok idő ez?

– Ezt nagyon könnyű misztifikálni, csak nem érdemes. Lassú vagyok, ennyi. A séta és A nyugalom között is nyolc év telt el. Meg aztán e tizenöt év alatt azért megjelent A Lázár apokrifek, A csöndet úgy, a Kemény Istvánnal közös Amiről lehet, bemutatták a Romlást, A nyugalomnak pedig lett három különböző színpadi adaptációja, plusz az Alföldi-film. Szóval a regényen kívül dolgoztam máson is.

– Az új regényt mikor kezdte írni?

– Először 2002-ben. Tehát látszólag tizenhárom évig írtam, de ez legfeljebb jól hangzó féligazság. A legnagyobb hányadát az utóbbi egy évben írtam meg Jáván. A lassúság igazából azt jelenti, hogy nehezen jutok el egy olyan állapotba, amikor érdemes írni. Amikor még az álmok is erről szólnak. Ezt az állapotot nem tudom stimulálni. Ami nem baj – mondom most, hogy végre befejeztem a könyvet. Tizenhárom évig baj volt.

– Se múzsa, se a valóság?

– Én a múzsát szívesebben nevezem szerelemnek. A túl nagy hullámokat vető valóság pedig aligha teszi gyorsabbá a munkát. Költőnek nagyobb hasznára válna ez az élet, legalábbis termékenyebb lenne, mint én. Hatszáz oldalt valahogy egyben kell tartani, és ha a napi élet történései, érzelmei olyan mértékben befolyásolják a szöveget, mint nálam, akkor tulajdonképpen nincs miért csodálkozzak a lassúságomon. Apám halála például olyan pillanat volt, amikor szinte a nulláról kellett kezdenem. Egy összeomlás mindenestül át tud íratni egy készülő regényt. És megtörténhetett volna az is, hogy A nyugalom után nem tudok regényt írni egyáltalán. Hogy azért kell hálásnak lennem, hogy azt egyáltalán megírhattam. Hát így most A végéért vagyok hálás. Valószínűleg tönkretett volna, ha nem tudom befejezni. Egy adott pillanatban nagyon nagy lett a tétje.

– Ez mit jelent?

– Vannak regények, amelyeket egy életen át lehet írni, de ez nem az a könyv. Élőhalott leszek, ha még túl sokáig marad velem. A regényírás nem arról szól, hogy leírjuk, amit már tudunk. Hanem hogy ott, munka közben tudunk meg egy csomó mindent, amit a fene se gondolt volna. Senki nem tud a saját valóságommal úgy szembesíteni, mint a saját mondataim. És ha ez nem történik meg, akkor azok a mondatok valószínűleg nem lesznek érvényesek senki másra sem. Nem azért kell én legyek Bovaryné, mert az nekem jó, hanem mert másképp nem működik a szöveg. Csak hát ez elég nagy teher. Ezektől az alakoktól valahogy el is kell szakadni.

– Az elmúlt egy évét Jáván töltötte.

– Igen. Egészen pontosan Jogjakartában. Ez ottani léptékkel mérve kisváros, alig másfél millióan lakják.

– És hogy került oda?

– A berlini ösztöndíjamból félre tudtam tenni valamennyi pénzt. Nagyjából annyit, amennyiből fűtési szezonban három hónapig élhettünk volna itthon. Ebből éltünk Jáván egy évig. Miután A nyugalom megjelent kínaiul, meghívtak Kínába. Három hónapot tölthettem ott. Ami azért már több mint turistáskodás. Akkor döntöttem el, hogy ha valaha megtehetem, legalább egy esztendőt a zsidó-keresztény kultúrkörön kívül akarok tölteni. Nemcsak azért, hogy megtapasztaljam, milyen egy más kultúrában élni, hanem hogy amennyire az egyáltalán lehetséges, rálássak arra, ami az enyém. A nyugati, fehér kultúrára. Mert onnan nézve, ugye, nemcsak Párizs, de még a Keleti-Kárpátok is Nyugat. Eredetileg egy buddhista országba akartam menni, de végül a világ legnagyobb muzulmán országában kötöttünk ki. Amit most nem bánok.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Nol.hu, 2015. okt. 10.

Az írás a Népszabadság 2015. 10. 10. számában jelent meg.

2015-10-12 16:44:34
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ