Az élet és a halál kettőse, illetve a hit problematikája határozza meg Szabó T. Anna legfrissebb kötetének verseit: a Kerített tér egy rendkívül összetett motívumrendszerrel operáló, nyugtalan, mozgalmas, több helyen a végtelenségig leterhelt, nyomasztó szöveg, amelyet koherens kötetként érdemes olvasni − a kérdés csupán az, hogy nem roppan-e össze mégis a szöveg egy ilyen súlyos jelentéshálózat alatt?

A Kerített tér lírai énje is tudatában lehet az említett terheltségnek, hiszen már a hat ciklusra bontott kötet elején, rögtön a prológusverset követően a következőképpen szólítja meg az olvasót: „Mit remélsz? / Felfrissülést? / Tisztaságot? / Ha kellemesen melenget, / elég? / Ha kád a vers − kilépve / meztelen vagy.” (Au lecteur, 9.) A költeményt érdemes a Szilánk címet viselő, ars poeticaként értelmezhető verssel együtt vizsgálni: „Csak olyat írj le, ami szúr és meglep. / Csak azt, amihez nincs erőd, se kedved.” (10.) A két szöveg közötti feszültség előrevetíti az egyébként az egész kötetben végighúzódó ellentétezést, illetve a tükör-szimbolikával is összekapcsolható, amelyre már az említett prológusvers is felhívja a figyelmet − kötet olvasása közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egy minden tekintetben precízen és tudatosan szerkesztett kötetkompozícióval van dolgunk. A legelső, Szemben című költeményben ugyanis kiemelődik az a kettősség, ellentmondásosság, illetve a tükör-motívum, ami a Kerített tér valamennyi versében visszaköszön, és az élet‒halál ellentétpár, és ez a test, a szubjektum, a tapasztalás és a hit kérdésköreihez kapcsolva is sokatmondó lehet. A vers a szöveg és a szerkezet szintjén is hangsúlyozza a tükrözés szerepét, szembeállítja az ördögöt az Istennel, akikben egyaránt visszapillantva magunkra ismerhetünk − a két, négy-négy soros strófát csillaggal választja el, nyomatékosítva az önmagából kifordított ellentétezést. A szövegben szereplő tükör másik oldalán eközben megjelenik a szubjektum, pontosan annak életre hívása és eltörlése: „nem kér, nem szólít, nem nevez meg, / nem mondja azt sem, hogy szeretlek, / mert nem vagy és a tükör sincsen: / tükörbe nézel, ott van Isten.” (Szemben, 5.)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vidosa Eszter, Ambroozia.hu, 2015. nov. 3.

2015/4