Kimerészkedni a telepre (Ambroozia)
(kiadvány: Aludnod kellene)

A magyar próza elmúlt harminc évében sokan megírták már a megalázottak és megszomorítottak történetét, a nehéz sorsú kisközösség monoton és brutális hétköznapjait. Így aztán a műfajban tett minden újabb próbálkozás gyanúsnak tűnhet, hiszen törvényszerűen magán viseli az elődök jegyeit, ismétléssé válik. De vajon mi a helyzet akkor, ha egy művet − nevezetesen Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című kisregényét − az ismétlés alakzata szervezi, ha a szövegben hemzsegnek a vissza-visszatérő motívumok, jelenetek?

Az Aludnod kellene tisztában van azzal, hogy milyen hagyományba ágyazódik be, pontosan tudja, hogy kiknek a történetét mondja újra, Kiss finoman jelzi is a viszonyítási pontokat (Sátántangó, Sinistra körzet, Verhovina madarai, A mi utcánk, Nova stb.). Maga a mű tehát újraírás; éppen ezért az ismétlésekre nem pusztán elbeszélői fogásként kell tekintenünk, hanem mint az önmeghatározás kísérleteire. Kiss azáltal, ahogyan a különböző ismétléseket használja, voltaképpen azt bizonyítja, hogy kisregényének − és a hozzá hasonló alkotásoknak − létjogosultsága van a kortárs magyar prózában, megmutatja, hogyan lehet úgy újraírni, hogy a szöveg ne váljon unalmassá.

Ami már csak azért is érdekes kísérlet, mert a történet színhelyéül szolgáló telep mindennapjai éppen hogy a monotonitásról szólnak. (A monotonitással kapcsolatos rosszérzésünket talán csak az enyhíti, hogy tudjuk, valamikor vége kell, hogy szakadjon, nem mehet így a végtelenségig, hiszen a telepen már alig élnek fiatal nők, a gyerekek is egyre kevesebben vannak: ez a közösség kihalásra van ítélve). A szöveg nem győzi hangsúlyozni (néha már-már túl direkt módon), hogy ez a hely és az itt élő emberek beleragadtak az időbe. „A telepen megállt a levegő” (47.), „a jövő sosem került szóba” (59.), „sürgős dolga senkinek sem volt.” (64.) „Egyhangúan teltek a napok.” (105.) „A telepen senki sem hordott órát, nem mérte az időt.” (68.) A visszatérő jelenetek egy része is ezt a hatást erősíti, de maga a szöveg − miközben jól érzékelteti a dolgok körkörösségét − mégsem válik egyhangúvá, legfőképp talán azért nem, mert csak motívumok, egy-egy apró mozzanat, jellegzetes, feltűnő szó, szókapcsolat ismétlődik, nem pedig teljes mondatok, hosszú szöveghelyek. A mű elején például a következőket olvashatjuk: „Régen minden más volt. [Pongrácz Antal] egyszer addig verte Szokola Bandit az istállók mögött, amíg az be nem vallotta, ki lopja a raktárból a benzint. […] Senki sem hallotta meg Szokola Bandi könyörgését. Elestél, megütötted magad, taszigálta ki az istálló elé a félájult férfit.” (13.) Ez a jelenet a következőképpen tér vissza később: „Szokola Bandi a földön ült, az orrát törölgette. Beleköpött a zsebkendőbe, még mindig véreset. Köhögött, szédült, képtelen volt talpra állni. […] Nagyon elestél. Megütötted magad. Pongrácz Antal fel akarta segíteni Szokola Bandit a földről, de az nem fogta meg a karját. […] Legközelebb jobban vigyázol majd a tégláidra, mondta hirtelen Pongrácz Antal.” (51−52.) A második idézet leleplezi az első szöveghely felütését: dehogy mentek a dolgok régen másképp, a szerepek akkor is ugyanazok voltak, csakúgy, mint az erőviszonyok.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Hlavacska András, Ambroozia.hu, 2015. nov. 3.

 

2015-11-03 16:41:02
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ