Kosz az akváriumban (168 óra.hu)
(kiadvány: Éles)

Feltételes módú lett a világ: ma mindent szabadna – mondja Potozky László. A Csíkszeredából indult fiatal író regényének egyetemista főhősei önpusztító világban élnek: isznak, prostituálódnak, a bűn határán mozognak. Potozky szerint míg szüleik láttak kiutat a diktatúrából, addig ők úgy vélik, a mai világ nem annyira szörnyű, hogy kötelező lenne a változás, de elég rossz ahhoz, hogy tudják: nem túl fényes, ami rájuk vár. Szerinte kortársai, az Y generáció tagjai nem az álmaikat követik.

– Önt úgy emlegetik, mint a kortárs próza egyik csodagyerekét. Mikor kezdett írni?

– 2009. január 8-án írtam az első novellámat. Tudom, hogy ez furcsa, de pontosan emlékszem a dátumra.

– Milyen lett?

– Mai szemmel nézve siralmas, fél év múlva – Vida Gábornak köszönhetően – mégis megjelent a Látó című folyóiratban. Jóleső érzés volt, biztató.

– Huszonegy volt akkor.

– Csak húsz, szeptemberben van a születésnapom. Egy évet jártam pszichológia szakra, aztán felvételiztem újságírásra. Ebben az időszakban kezdtem regényeket olvasni, mert bővíteni akartam a szókincsemet. A Szabadság című napilapnak dolgoztam, de egy idő után úgy gondoltam, tudósítást írni mindenki tud, arra viszont kevesen képesek, ahogyan Zola kezeli a prózát a Patkányfogóban.

– Ráadásul tudósítást sem tud mindenki írni. Korábban nemigen olvasott?

– Nem érdekelt az irodalom. Csak a kötelező házi olvasmányokon rágtam át magam, és azokon se mind. Talán anyai dédapámtól örököltem valamit; ő tanító volt, és nagy Jókai-rajongó. Egyik lányát Tímeának, a másikat Noéminek keresztelte. Na vajon melyik volt a kedvenc könyve? A rendszerváltás után nőttem fel Erdélyben, anyám egészségügyi asszisztens, apámnak agrármérnök végzettsége van, de már jó ideje a civil szférában tevékenykedik, és természetfotózással is foglalkozik. Ő tanított meg a kritikus gondolkodásra, a politikától való függetlenségre, a közügyek iránti fogékonyságra. Gyerekkoromban sokat meséltek nekem. Egy barátom szerint „cerebrális nimfomániában” szenvedek, mindenki sztorija érdekel, kicsikarom az emberekből, hogy elmondják nekem.

– Hantás kisgyerek volt, ezt is olvastam magáról.

– Jó volt, ha meséltek nekem, de én is szerettem kitalálni történeteket. Később, amikor a Szabadság tudósítója voltam, megismertem a kolozsvári irodalmi közeget. Megtetszett a sörözgetős, adomázós világ, vágytam oda.

– Miért jött Magyarországra?

A kereskedelmi tévékből ömlik a szutyok, hamisan mutatják be a mai generációt, mintha a többség belvárosi luxusalbérletekben anyagi gondok nélkül élne, és ki se mozdulna a csilivili partihelyekről.

– Egyre jobban beindultak a szakmai dolgaim, viszont ezzel párhuzamosan kezdett elfogyni a levegő körülöttem. Akadtak, akik nem nézték jó szemmel, hogy összejött nekem ez-az az irodalomban. Emellett mindig is szerettem volna Budapesten élni, kisiskolásként néztem a tévében a Szomszédokat, és arra gondoltam, milyen jó lenne nem a csíkszeredai, hanem a fővárosi panelekben lakni. Éltem Kolozsváron, jártam Prágában, New Yorkban, Bécsben, de még sehol nem éreztem ennyire otthon magam. Budapesten nekem kicsit minden nap ünnep.

– És miből él?

– Külsős vagyok, szerkesztői feladatokat keresek. Korrektúrázom az Akadémiai Kiadónak, meg hamarosan egy tanulmánykötetet fogok szerkeszteni. Eléggé bizonytalan a helyzetem, éppen fix állást keresek.

– Éles című regényének egyetemista főhőse megismerkedik egy prostituált diáklánnyal, összeköltöznek, és egy társkereső profil segítségével vadásznak leüthető, kifosztható emberekre. Ennél nincs lejjebb. Generációs írás, mondják róla többen. Valóban az?

– Ez lenne a legszebb rang a regénynek, de majd az idő eldönti. Egy író csak annyit tehet, hogy látleletet nyújt a koráról. PVC-világban élünk, műanyagok lettek a kapcsolatok, nincs bennük ösztönösség. Az emberek körbebástyázzák magukat, félnek közel engedni a másikat. Tíz évvel ezelőtt nem így volt. Nem tudom, miért alakult ki ez, de én elég nehezen alkalmazkodom ehhez a világhoz.

– A műanyag világ ellen védekezve csapják szét magukat a regény szereplői, ezért agresszívak, ezért karcolják kisollóval tigriscsíkosra a combjukat?

[...]

A válasz és a teljes interjú itt olvasható »


Forrás: Pungor András, 168ora.hu, 2015. nov. 10.

2015-11-10 15:53:08
A 2022-es Petri-díjas kötet
,,Egész úton azt nézed, / mi mindent hagytál magad mögött" - szólítja meg az Utószezon című vers beszélője Rékai Anett első kötetének olvasóját is. Mintha az elszakadás és a felszabadulás...
Magzatpróza a szülésről és a születésről
Mit jelent életet adni, és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés...
Fordította: Scholz László
García Márquez eddig sosem publikált kisregénye
Gabriel García Márquez sosem publikált kisregénye a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul Scholz László fordításában. Az öt rövid történet egy Ana Magdalena nevű asszonyról szól,...
Fordította: Szávai János
Két rendhagyó szerelem története
Kötetünk a Nobel-díjas író két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól. Mindkettő egy-egy szerelem története: Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ