Kosz az akváriumban (168 óra.hu)
(kiadvány: Éles)

Feltételes módú lett a világ: ma mindent szabadna – mondja Potozky László. A Csíkszeredából indult fiatal író regényének egyetemista főhősei önpusztító világban élnek: isznak, prostituálódnak, a bűn határán mozognak. Potozky szerint míg szüleik láttak kiutat a diktatúrából, addig ők úgy vélik, a mai világ nem annyira szörnyű, hogy kötelező lenne a változás, de elég rossz ahhoz, hogy tudják: nem túl fényes, ami rájuk vár. Szerinte kortársai, az Y generáció tagjai nem az álmaikat követik.

– Önt úgy emlegetik, mint a kortárs próza egyik csodagyerekét. Mikor kezdett írni?

– 2009. január 8-án írtam az első novellámat. Tudom, hogy ez furcsa, de pontosan emlékszem a dátumra.

– Milyen lett?

– Mai szemmel nézve siralmas, fél év múlva – Vida Gábornak köszönhetően – mégis megjelent a Látó című folyóiratban. Jóleső érzés volt, biztató.

– Huszonegy volt akkor.

– Csak húsz, szeptemberben van a születésnapom. Egy évet jártam pszichológia szakra, aztán felvételiztem újságírásra. Ebben az időszakban kezdtem regényeket olvasni, mert bővíteni akartam a szókincsemet. A Szabadság című napilapnak dolgoztam, de egy idő után úgy gondoltam, tudósítást írni mindenki tud, arra viszont kevesen képesek, ahogyan Zola kezeli a prózát a Patkányfogóban.

– Ráadásul tudósítást sem tud mindenki írni. Korábban nemigen olvasott?

– Nem érdekelt az irodalom. Csak a kötelező házi olvasmányokon rágtam át magam, és azokon se mind. Talán anyai dédapámtól örököltem valamit; ő tanító volt, és nagy Jókai-rajongó. Egyik lányát Tímeának, a másikat Noéminek keresztelte. Na vajon melyik volt a kedvenc könyve? A rendszerváltás után nőttem fel Erdélyben, anyám egészségügyi asszisztens, apámnak agrármérnök végzettsége van, de már jó ideje a civil szférában tevékenykedik, és természetfotózással is foglalkozik. Ő tanított meg a kritikus gondolkodásra, a politikától való függetlenségre, a közügyek iránti fogékonyságra. Gyerekkoromban sokat meséltek nekem. Egy barátom szerint „cerebrális nimfomániában” szenvedek, mindenki sztorija érdekel, kicsikarom az emberekből, hogy elmondják nekem.

– Hantás kisgyerek volt, ezt is olvastam magáról.

– Jó volt, ha meséltek nekem, de én is szerettem kitalálni történeteket. Később, amikor a Szabadság tudósítója voltam, megismertem a kolozsvári irodalmi közeget. Megtetszett a sörözgetős, adomázós világ, vágytam oda.

– Miért jött Magyarországra?

A kereskedelmi tévékből ömlik a szutyok, hamisan mutatják be a mai generációt, mintha a többség belvárosi luxusalbérletekben anyagi gondok nélkül élne, és ki se mozdulna a csilivili partihelyekről.

– Egyre jobban beindultak a szakmai dolgaim, viszont ezzel párhuzamosan kezdett elfogyni a levegő körülöttem. Akadtak, akik nem nézték jó szemmel, hogy összejött nekem ez-az az irodalomban. Emellett mindig is szerettem volna Budapesten élni, kisiskolásként néztem a tévében a Szomszédokat, és arra gondoltam, milyen jó lenne nem a csíkszeredai, hanem a fővárosi panelekben lakni. Éltem Kolozsváron, jártam Prágában, New Yorkban, Bécsben, de még sehol nem éreztem ennyire otthon magam. Budapesten nekem kicsit minden nap ünnep.

– És miből él?

– Külsős vagyok, szerkesztői feladatokat keresek. Korrektúrázom az Akadémiai Kiadónak, meg hamarosan egy tanulmánykötetet fogok szerkeszteni. Eléggé bizonytalan a helyzetem, éppen fix állást keresek.

– Éles című regényének egyetemista főhőse megismerkedik egy prostituált diáklánnyal, összeköltöznek, és egy társkereső profil segítségével vadásznak leüthető, kifosztható emberekre. Ennél nincs lejjebb. Generációs írás, mondják róla többen. Valóban az?

– Ez lenne a legszebb rang a regénynek, de majd az idő eldönti. Egy író csak annyit tehet, hogy látleletet nyújt a koráról. PVC-világban élünk, műanyagok lettek a kapcsolatok, nincs bennük ösztönösség. Az emberek körbebástyázzák magukat, félnek közel engedni a másikat. Tíz évvel ezelőtt nem így volt. Nem tudom, miért alakult ki ez, de én elég nehezen alkalmazkodom ehhez a világhoz.

– A műanyag világ ellen védekezve csapják szét magukat a regény szereplői, ezért agresszívak, ezért karcolják kisollóval tigriscsíkosra a combjukat?

[...]

A válasz és a teljes interjú itt olvasható »


Forrás: Pungor András, 168ora.hu, 2015. nov. 10.

2015-11-10 15:53:08
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ