A tünetek több mint tíz éve kezdődtek, fokozott intestinális gázképődés, laza, kontrollálhatatlan széklet, gyomortáji fájdalom és vizeletelakadási problémák. A beteget elhúzódó progresszív panaszai miatt kivizsgálás céljából vettük fel listánkra. Negatív hasi és kismedencei UH-status, kóros elváltozás nem észlelhető. Gyakori alvászavar, váratlanul jelentkező háborús emlékképek, a szorongásnak magatartásbéli és vegetatív tünetei megállapíthatóak. Diagnózis: Poszttraumás stressztünetegyüttes (post-traumatic stress disorder, PTSD). Egyéni terápiás beszélgetést, pszichoterápiás kezelést javaslunk.

De lapozzuk is fel a terápiás naplót, jelen esetben Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényét, hogy jobban megismerjük az esetet!

Jugoszlávia 1991

„Kezdetben csak vérző szívekkel voltak telerajzolva a padok meg a falak, […] de a dolgok azután megváltoztak, és a falakon kezdtek megjelenni a nemi szervek […] nem sokkal később ismét módosultak és a nemi szervek helyére a nemzeti címerek kerültek.” (102.) Majd ezeket az új jelképeket a tankok oldalára mázolták, a tankok pedig feltűntek Jugoszláviában és 10 évig ott maradtak. 2001-re 140 000 halott, 60 ezer megerőszakolt nő és a srebrenicai tömegsírok tanúskodtak a modernkori történelem legszörnyűbb évtizedéről, a délszláv háborúról. Mit jelentenek a nemzeti jelképek? Mire jók az országhatárok? Bosnyák, vajdasági magyar, szerb vagy horvát, végeredményben mind jugoszláv, vagy mégsem? Ezeket a kérdéseket teszi fel Danyi Zoltán az idei év egyik legjobb alkotásában, A dögeltakarító című regényében. Az eddig főleg kisregényeket, versesköteteket megjelentető vajdasági szerző ott folytatja, ahol 2012-es Több fehér című verseskönyvében abbahagyta: „Végül a testeket is eltakarították / persze, csupán a foltjaik maradtak / az utcakövön, / mint ráncok egy lepedőn, / ölelkezés után.” (Danyi Zoltán: Több fehér, A vállak és a homlokok)

Tehát ebben a miliőben éli ifjúkorát disszociatív zavarokkal küzdő hősünk. A vajdasági magyar származású férfi útkeresésén keresztül tárul fel az elmúlt húsz év történelme. A férfi a háború után nemzetközi fuvarozó lesz, Magyarországról szállítja az üzemanyagot Szerbiába. A benzinüzletág vezetői azonban nem tűrik a maszekolást, ezért motorbiciklis verőlegények toborozzák a leleményes sofőröket a szervezett benzincsempészetre. Természetesen hősünket is beszervezik. Ezután Németországban próbál szerencsét: „Berlinben aztán telefingotta az utcákat, napokig járkált le-fel.” (18.) Gyorsan rádöbben, hogy nyugaton mindig Gastarbeiter marad, így visszatér szülőföldjére és beáll a dögeltakarítókhoz, ahol a szerb utakon elpusztult állatokat gyűjti be. Egy év után innen is távozik és építőiparban próbálja ki magát, egy benzincsempész maffiavezér horvátországi nyaralójára készít óriás szerb címert ábrázoló mozaikot. Hősünk történetébe fonódik két másik főbb szereplő életútja, egy dalmát kapitány lányának, Celiának és egy szerb üzletembernek a kapcsolata. Ezek a párhuzamos életutak szemléltetik igazán, mi történik azokkal, akik az ország felszabadításáért harcoltak és azokkal akik „ a háború alatt ugyanígy szopogatták a fagylaltot a Hotel Moszkva teraszán.” (123.)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy-Horváth Bernadett, Ambroozia.hu, 2015. dec. 20.