A tragikusan fiatalon, mindössze negyvenöt éves korában elhunyt, már életében kultikus rangra emelkedett szerző a Magvetőnél megjelent posztumusz kötetét olyan neves pályatársak gondozták, mint Garaczi László, Németh Gábor, és a szerkesztő, Berta Ádám. Ennek ellenére, a recenzens bevallja, aggódással vette kezébe a tizenöt novellát tartalmazó kecses könyvecskét.

Aggódással, mert a címadó elbeszélésen, a méltán nagy sikerű, számos alkalommal felolvasott A maximalista című szövegen kívül csak két egyéb novellát ismert; a különféle antológiákban megjelent A Vadászezred legügyesebb tizedesének vallomása, és a Vaddisznóvadászat a Bakonyban címűeket. (A reménytelenül olvashatatlan utolsó kötetről, a 2000-ben napvilágot látott A világ legjobb regényéről ne is beszéljünk most.)

Az antológiák csapdája az időkorlát, s ha éppen nincs a tarsolyban már kész, kimunkált anyag, megesik, hogy az író hamarjában rittyent valamit, valami csak őrá jellemzőt, s ez meg is látszik az adott darabon. A kötet további forgatása során azonban ezek a félelmek fokozatosan elcsitultak, hiszen a fennmaradó tizenhárom elbeszélés valóban azt az élményt adja, amit a Hazai-prózától várhat az olvasó. Ugyanaz a szinte megfejthetetlen varázs, szörnyeteg báj, incselkedő humor, ugyanaz a fityisz az orrunkba, a téboly mélyre ható ismerete, ugyanazok a nem evilági, démonikus szövegelések.

Egy pszichológustól hallott, valójában megtörtént eset főhősének, a megőrült villanyszerelőnek, Imrének

„…még az ebédre főtt csirkenyak is perverz, családellenes dolgokat suttogott a fülébe. (…) egész nap csak hallucinált, és rengeteget szomorkodott. Sok problémát csinált magának, és egyre butább lett. (…) Arcán most is ott mászott egy bogár, mind a hat, nyolc, tizenkettő vagy a biológus tudja hány lábacskájával! (…) –Tehát, akkor, lehetünk boldogok?- kérdezte Imre a locsogó vízcsapot (…) – Csak a hidrogén és a paradicsom lehet boldog – válaszolta a vízsugár.”
(A maximalista)

Bán Zoltán András hírhedett kritikájában a „legboldogabb magyar írónak” gúnyolja Hazait (Holmi, 1998. január, 120. oldal: PDF – a szerk.), aki valójában szinte minden írásában a boldogság titkát kutatta, a teljes, korlátlan, örök szabadság és szerelem vízióját kergette és kerülgette.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gittegylet.com, 2016. jan. 2.