A minimalista – Hazai Attila: A maximalista (és más írások) (Gittegylet)
(kiadvány: A maximalista)

A tragikusan fiatalon, mindössze negyvenöt éves korában elhunyt, már életében kultikus rangra emelkedett szerző a Magvetőnél megjelent posztumusz kötetét olyan neves pályatársak gondozták, mint Garaczi László, Németh Gábor, és a szerkesztő, Berta Ádám. Ennek ellenére, a recenzens bevallja, aggódással vette kezébe a tizenöt novellát tartalmazó kecses könyvecskét.

 


 

Aggódással, mert a címadó elbeszélésen, a méltán nagy sikerű, számos alkalommal felolvasott A maximalista című szövegen kívül csak két egyéb novellát ismert; a különféle antológiákban megjelent A Vadászezred legügyesebb tizedesének vallomása, és a Vaddisznóvadászat a Bakonyban címűeket. (A reménytelenül olvashatatlan utolsó kötetről, a 2000-ben napvilágot látott A világ legjobb regényéről ne is beszéljünk most.)

Az antológiák csapdája az időkorlát, s ha éppen nincs a tarsolyban már kész, kimunkált anyag, megesik, hogy az író hamarjában rittyent valamit, valami csak őrá jellemzőt, s ez meg is látszik az adott darabon. A kötet további forgatása során azonban ezek a félelmek fokozatosan elcsitultak, hiszen a fennmaradó tizenhárom elbeszélés valóban azt az élményt adja, amit a Hazai-prózától várhat az olvasó. Ugyanaz a szinte megfejthetetlen varázs, szörnyeteg báj, incselkedő humor, ugyanaz a fityisz az orrunkba, a téboly mélyre ható ismerete, ugyanazok a nem evilági, démonikus szövegelések.

Egy pszichológustól hallott, valójában megtörtént eset főhősének, a megőrült villanyszerelőnek, Imrének

„…még az ebédre főtt csirkenyak is perverz, családellenes dolgokat suttogott a fülébe. (…) egész nap csak hallucinált, és rengeteget szomorkodott. Sok problémát csinált magának, és egyre butább lett. (…) Arcán most is ott mászott egy bogár, mind a hat, nyolc, tizenkettő vagy a biológus tudja hány lábacskájával! (…) –Tehát, akkor, lehetünk boldogok?- kérdezte Imre a locsogó vízcsapot (…) – Csak a hidrogén és a paradicsom lehet boldog – válaszolta a vízsugár.”
(A maximalista)

Bán Zoltán András hírhedett kritikájában a „legboldogabb magyar írónak” gúnyolja Hazait (Holmi, 1998. január, 120. oldal: PDF – a szerk.), aki valójában szinte minden írásában a boldogság titkát kutatta, a teljes, korlátlan, örök szabadság és szerelem vízióját kergette és kerülgette.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Gittegylet.com, 2016. jan. 2.

 

2016-01-02 16:53:06
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ