Mindazt, ami hiányzik
(kiadvány: Elégiazaj)
z elégikus versek tompított hangon, de a nosztalgia, a melankólia és a keserűség regiszterei között egyensúlyoznak. – Csuka Botond recenziója.

Krusovszky Dénes írásai a Jelenkor folyóiratban>

A modern elégiát hagyományosan a veszteség- és hiánytapasztalatok meg- és túlélésének költészeteként értelmezik, azonban újabb elméletei alapján a terminus ennél többet is magába foglal. Túlnyúlva a műfaj, sőt a költészet határain, az elégia inkább hangoltság, mely a világ veszteséggel és hiánnyal telítettségére irányítja a figyelmet. Krusovszky Dénes új verseskötete is e fogalom köré szerveződik.

Már az eddigi műveiben is észlelhető volt az affinitás az ilyen értelemben fölfogott elégikusság iránt. A „máshol-történések” (Sántha József), egy rejtőzködő történet és az ezáltal áthatott vagy alig láthatóan fölsebzett versszituáció egymásra játszása eddig is meghatározták szövegeit, legyen szó líráról vagy prózáról. A szerzőnek ráadásul – „analitikus elmeként” (Bazsányi Sándor), mérsékelt, „lassú léptű” költőként (Bán Zoltán András) – sajátja az elégikus diszpozícióra jellemző reflektáltság, visszafogottság is.

Műveinek e sajátossága itt hangsúlyosan a múlt-jelen oppozíció időbeli dimenziójával gazdagodik, az Elégiazaj számos rövidsoros szabadverse és – a korábbról ugyancsak ismerős, de itt hosszabbá és személyesebbé váló – prózaverse a „meg nem valósult történet helyén” létrejövő teret (Krusovszky), vagy „vákuumot” (Márton László) mutatja fel, tapogatja ki. A szövegek sokszor azáltal teszik ezt, hogy metaforákkal vagy hasonlatokkal „leplezve” érzékeltetik valaminek a hiányát. (Bazsányi Sándor) A versek közé ágyazott Erdély Miklós- és John Ashbery-mottó mellé fölvehetnénk egy harmadikat, ugyancsak ez utóbbi, Krusovszky számára oly fontos költőtől, mely jól magába sűríti a kötet törekvéseit: „something went wrong there a while back. / Just don’t ask me what it was.” (Crossroads in the Past).

Az egyik ilyen meghatározó múltbeli veszteség-tapasztalatot a szerelmi különválások alkotják. A mindennapi környezet megtelik a múlt zajaival, ami kikényszeríti az emlékezést: „Ebből az elviselhetetlen zajból, / hogy mindenről folyton eszembe jutsz” (19), „hogyan is szabadulhatnék, / ha még a ruháid is beszéltek hozzám?” (71) Az elégiákra jellemző reflexió-kísérlet megjelenik ennek kapcsán a Rückbau című versben, ahol az egykori kapcsolat zátonyra futásának megértésére tett igyekezet – párhuzamosan a panelházaknak a versszituáció jelenében látott visszabontásával és a mögöttes táj várt előbukkanásával – megfeneklik a múlt feltárásától való félelmen. E félelem szépen szívódik föl a jelenbeli látványban a verset záró képben: „félni kezdtem, hogy valami más bukkan majd ki a házsor / takarásából, mint amiben reménykedni érdemes.” (47)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csuka Botond, Jelenkor.net, 2016. jan. 19.

2016-01-19 13:05:58
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ