Lapmargó / Reszelős hangú nagy dumások (Könyv Guru)

A mű a fontos és nem a szerző, sulykolják a fejekbe a már nem is annyira új irodalomtörténészi tézist, aminek cáfolatára magam, a régi iskola megrögzött híve káprázatos visszaigazolást kaptam a Réz Pál-memoár megjelenésével. Legszívesebben fogadást ajánlanék, de most beérem egy javaslattal: üsse fel az olvasó bárhol a Réz-memoárt, a „kötelező” penzum három oldal, s megbizonyosodhat, hogy mű és szerzője mennyire egy és oszthatatlan, s hogy az alkotó köznapi sorsának alakulása mennyire visszahat az életműre. Egy frivol, a látszat ellenére sem trágár példa: a 87. oldalon Réz „publikál” egy soha másutt meg nem jelent, s valószínűleg még a „minden pillanatában költő” Zelk Zoltán által sem leírt négysoros költeményt. „Mondd, Pali, vers ez?” – faggatta 1981-ben a kórházi (halálos) ágyánál őt utoljára meglátogató barátjától, s máris skandálta: „Seggem alatt ágytál, / faszomban katéter, / csoda-e ha nem ízlik / sem élet, sem étel.”

„Vers hát” – vágta rá az ízig-vérig irodalmár Réz, merthogy

rögvest feltűnt neki, hogy az élet és az étel négy betűjével „így még nem játszott senki”

 

a literatúrában. A művészeti kérdésekben hazugságra képtelen Réz viszont lódított egy nagyot akkor, amikor megnyugtatta a haldoklót: a vers igenis közölhető. Habár, végül is igazat mondott, mindössze 36 esztendőre volt csak szükség.

Azt feltételezem, hogy a próbatétel után a könyvbe beleolvasót alighanem magával ragadja a Réz–Parti Nagy-páros. Mert bár a címoldalon, a memoár szerzőjeként, csak Réz Pál neve szerepel, ám a Bokáig pezsgőben beszélgetőkönyv a javából. A kiapadhatatlan „rézpáli dumát” ugyanis a kérdező Parti Nagy Lajos végig mederben tartja: hagyja, hogy az irodalom és anekdota élő lexikonja hajlamának megfelelően csapongjon, majd egy jó ritmusú közbeszólással visszarántja az aktuális témához. Megjegyzendő azonban: Réz korántsem szószátyár, novella-, olykor verstömörséggel, néhány sorral, bekezdéssel egész életműveket, sorsokat tud felvázolni. A 101-102. oldalon például a Szovjetuniót is megjárt szobrász Ferenczy Béniét, aki 1956. november elején, amikor meglátta a fővárost elözönlő szovjet tankokat, agyvérzést kapott és megbénult.

A 86. életévében járó (ma már, látását, járóképességét vesztve, sajnos, inkább csak vegetáló) Réz Pál a 20. század magyar- és világirodalmának nemcsak egyik legjobb ismerője, hanem aktív alakítója is volt. 1948-tól, több mint négy évtizeden át a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként, 1990-től pedig, negyedszázadon át a Holmi című folyóirat főszerkesztőjeként szólt bele az irodalomba. Mert a szerkesztő normális esetben beleszól. Az a dolga, hogy első olvasóként felhívja az író, a költő figyelmét a tévedéseire, hibáira: a megbotló ritmusra, vagy „csak” arra, hogy egy-egy szereplő neve ugyanaz maradjon a regény végén, ahogy az elején elkereszteltetett. Meg az, hogy fércműveket tanácsoljon el a kiadójától (amiben mindig benne van a melléfogás lehetősége, a kirostáltak közé könnyen kerülhetnek remekművek). S ha mindehhez még „nem normális” körülmények is járulnak – ahogy az Réz esetében történt, vagyis hogy szerkesztői tevékenysége diktatúrában (legfeljebb annak puha változatában) zajlott, akkor az emlékek még fordulatosabbak és kacifántosabbak. Hiszen a lektor ekkor egyben politikai cenzor is. És Réz ebbéli skizofréniájáról is hitelesen, sokszor iróniánál élesebben, öngúnnyal beszél. Szép Ernő életének utolsó novelláskötete kapcsán például elmondja, mennyit kellett vele „vacakolnia”, kihagyatnia a költőibbeket, s beszuszakolni a „szociális tárgyúakat”. Vagyis a szerkesztő hogyan hangszerelte át a Vétkeztem című kötetet a megjelenés (és a nyomorgó írónak életbevágóan fontos honorárium kifizethetősége) érdekében.

A Bokáig pezsgőben

a múlt esztendő egyik legemlékezetesebb, legolvasmányosabb, legfanyarabb és egyben legelgondolkodtatóbb kiadványa,

 

kimeríthetetlen tárháza a 20. század magyar irodalmának és történelmének. Persze, e beszélgetőkönyvnek is megvan a maga sorsa. Előzménye 1992-ig nyúlik vissza, az érdeklődők akkor a rádióban hallhatták a két reszelős hangú nagy dumás könnyed, frivol s egyben egyetemi irodalmi kurzussal felérő társalkodását. A kilencrészes beszélgetésfolyammal a kérdezőnek „hátsó szándéka” is volt: nyersanyagot teremteni Réznek memoárja megírásához. A provokáció azonban nem sikerült, Réz kipipálta a feladatot. Majd’ negyed századdal később, barátai győzködésének engedve, végül nemcsak hozzájárult a már elhangzottak írásba való áttételéhez, hanem hajlandó volt néhány kiegészítő beszélgetéssel „tovább untatni” a nagyérdeműt, felvillantva jó néhány epizódot a negyedszázad után megszüntetett Holmi életéből, holdudvarából is.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Murányi Gábor, Könyv.guru.hu, 2016. jan. 27.

2016-01-27 13:16:02
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ