Sándor elszabadul (Litera)
(kiadvány: Sömmi.)

Jobb pillanataiban némaságba burkolózik, rosszabb pillanataiban előtör belőle a dühöngő tömeggyilkos. Nehéz ezzel az antihős-figurával szimpatizálni: azzal, aki az ostorával agyonver egy gyereket, csak mert az kiejtette a nevét. Nem éppen Robin Hood-i gesztus. Oszter Sándort pedig egyenesen felejtsük el. − Szmerka Dániel kritikája Cserna-Szabó András Sömmi. című kötetéről.

Rózsa Sándor újjászületik a Sömmi.-ben. Cserna-Szabó András nem leszámol a korábbi romantizált betyárvezérképpel, hanem újraírja azt. És ahogy a pusztai hajnali fény a mi Sanyi bácsink arcára vetődik, önkéntelenül is elidőzik tekintetünk mélyen ülő, kéken égő, szúrós szemén, magas, kemény, okos homlokán, hegyes, madárcsőr-orrán és felfelé pöndörödő, sűrű, fekete bajszán, de minél tovább időzik rajta, annál nyugtalanítóbb érzés kerít minket hatalmába. Mert ott ül az arcán a puszta kérlelhetetlen ridegsége. Rózsa elvenni szeret, adni nem, igazságszolgáltatása nem több kegyetlen bosszúnál, ahová lép, ott vér folyik. Babonából kivágatja egy várandós anya hasából magzatát, hogy levágja annak két kisujját – mert egy betyárnak a magzat kisujja mindig megmutatja a helyes utat. Szívesen suttognánk utána mi is Muha betyár szavait, „vigyázz, szépöcsém, vigyázz, túlmész az ölégen”. De addigra ő már messze jár, rég túllépte saját határait is. Jobb pillanataiban némaságba burkolózik, rosszabb pillanataiban előtör belőle a dühöngő tömeggyilkos. Nehéz ezzel az antihős-figurával szimpatizálni: azzal, aki az ostorával agyonver egy gyereket, csak mert az kiejtette a nevét. Nem éppen Robin Hood-i gesztus. Oszter Sándort pedig egyenesen felejtsük el.

Cserna-Szabó finoman járja körbe azt a helyzetet, melyben Rózsa Sándor végleg feladja a normális – vagyis nem betyár – élet reményét, majd ennek folyományaként elhatalmasodik rajta pszichopátiája. 1836-ban még csak marhatolvajként fogják perbe, a börtönből való szökése után azonban kérdés nélkül gyilkolja a nyomában lihegő pusztázókat. De hiába élt szabadon, hiába volt pénze, bora, szeretője, hiába menekült meg a legforróbb pokolból is, mert Sándor nem volt boldog, folyton búskomorság gyötörte. Az új élet reményében Ferdinánd császárhoz benyújtott kegyelmi kérelme elutasíttatott, pedig hajlandó lett volna érte átállni a másik oldalra. Sándor ekkor törik meg végleg, és ha már betyársors adatott neki, akkor miért ne lenne ő a puszta legnagyobb, fékezhetetlen vadállata – bár döntése gyaníthatóan nem ennyire tudatos.

Az egyetlen, ami még ha pillanatokra is, de felidézi azt a Sándort, aki egykor volt, a lehetőség, hogy huszár legyen. ’48 kapóra jön neki, Kossuth megadja azt, amit Ferdinánd elutasított, ha csapatot gyűjt és harcol. De már képtelen a törvény keretei közt létezni, hiába inti óva Damjanich: „Idefigyeljen, Rózsa, szedjék öszve magukat, a büdös kurvanyjukat maguknak, mert nemsokára felderítő útra küldöm magukat, de ha addig is csak egy kibaszott gombnak is nyoma vész Versecen vagy a környékén, akkor én nem fogom nyomozni, ki a retkes faszom volt a bűnös, hanem főbe lövetem magát, azzal annyi! Megértette?” Nem a szabadságeszméért harcol, hanem bevallott ősellenségei, a rácok ellen. Néhány bújtatott szerbért egymaga lemészárolja Ezeres teljes lakosságát. Rózsa őrmester túlkapásai miatt kezd egyre kínosabbá válni. Innen már csak a pokolba vezet az út.

De igazságtalanok lennénk a Sömmi.-vel, ha csak Rózsa Sándor figurájának lélektani boncolgatásában merülnénk el. Sőt, talán már így is túl messzire mentünk. Cserna-Szabó a lelki rezdüléseket nem tárja fel jobban, mint amennyire Veszelka Imrét, a történet én-elbeszélőjét az érdekli. Márpedig őt vajmi kevéssé érdekli, ezért vele együtt mi sem felejtjük el az aranyszabályt, hogy „aki variál, az reá babrál”. Veszelka, a szegedi téren üldögélő vak koldus, Rózsa Sándor egykori társa meséli el nekünk a fiatal betyáréveket.

Nagy csaló az öreg, szereti mamlasz parasztként feltűntetni magát, pedig zseniális elbeszélő. Szeret mesélni, mindig lapul még egy történet a zsebében. Megpróbálja beadni nekünk azt a mesét, hogy Rózsa Sándor története valójában egy az Ördöggel kötött paktum története, s hogy ő maga is találkozott egyszer az Ördöggel. Vagy azt, hogy a negyvennyolcas forradalomban győzelmet arattunk, és Kossuth elnöklésével megalakult a Duna-menti Konföderációs Köztársaság. Meg hogy Széchenyi gyógyultan kijött a bécsi bolondokházából. És mindezt ugyanolyan meggyőzően meséli el, mint azt, amit képesek vagyunk tényként elfogadni. Nem az motiválja, hogy átverjen minket, inkább csak a mesehős-Sándor kedvéért színezget egy kicsit. Olyan ügyesen mázolgat, hogy végül az igazság, azzal együtt pedig az ő történetmondó hitelességének határai is elmosódnak. Egyáltalán ki ez a Veszelka?

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Szmerka Dániel, Litera.hu, 2016. február 12.

2016-02-12 17:43:07
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ