A Benes-dekrétumok hétköznapi valósága (Magyar Nemzet)
(kiadvány: Elszakítva)
Egy magyar birtokos, akit a szemeteskocsi elé fognak, és úgy hajtanak végig Késmárkon. Egy mozgásképtelen nagynéni, aki a székéből nézi végig, a vagyonelkobzás után hogyan hordják szét téglánként a családi kúriát. És az iskolás gyerekek, akik a zöldhatáron lopakodnak át tanévkezdéskor Magyarországra – Kováts Judit idős felvidéki rokonainak elbeszéléseiből ismerte ezeket a jeleneteket, de örökre beleégtek az emlékezetébe. A szovjet katonák által megerőszakolt nők után most a Felvidékről és a Benes-dekrétumok következményeiről írt regényt.

Kováts Judit eredetileg történész-levéltáros, de már régóta írt elbeszéléseket, amikor megjelent 2012-ben a Megtagadva című dokumentumregénye. Az orosz katonák által megerőszakolt nők visszaemlékezései országos hírt hoztak a szerzőnek. A könyv nyomán dokumentumfilmet is készített a témáról Skrabski Fruzsina. A regényt interjúk, visszaemlékezések alapján írta Kováts Judit, a sok női sorsot gyúrta össze egy történetté. Őt is megdöbbentette, hogy milyen nagy visszhangja volt a könyvnek, amely sok évtizedes hallgatást tört meg úgy, hogy az olvasók számára könnyen átélhetővé, megérthetővé vált az áldozatok sorsa. A saját, idős családtagjaival készített interjúk során kezdett el körvonalazódni Kováts Juditban a második regény története.

A Benes-dekrétumokról mindenkinek van valamennyi elképzelése, azt azonban talán csak az érintettek tudják, hogy mit jelentett a kitaszítottság a mindennapokban. Például azt, hogy az állampolgárságától megfosztott felvidéki magyar nem kap középiskolai bizonyítványt vagy antibiotikumot, hiszen nem állampolgára az országnak. Vagy azt, hogy a magyar iskolás gyerekek szeptemberben nekiindulnak a zöldhatárnak Magyarország felé, aztán vakáció előtt újra megjárják ugyanezt az utat, hogy egyáltalán tudjanak iskolába járni. Öt-hat ezer gyerek élt így éveken át.

 

Kováts Judit szerint ezekről a dolgokról hallgatnak azok, akik látták vagy átélték őket. Még a családokban sem esett szó róla. A kommunizmus évtizedei alatt nyilván nem is lehetett beszélni róluk, és mire eljött a rendszerváltás, kialakult egy zsilip, ami nem engedte, hogy ezeket a dolgokat megbeszéljék. Ebben nyilván az „elbeszélhetetlenség” is szerepet játszott. Hogyan mondja el egy nagyapa az unokájának, hogy a kommunista hatalomátvétel után a szemétszállító szekér elé fogták, és úgy hajtották végig a városon, csak azért mert a magyar vagy a német párt tagja volt? Az új generációk pedig sokszor nem is kérdezték az idősebbeket, mert nem is sejtették, milyen történetek rejlenek a hallgatás mögött.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: R. Kiss Kornélia, Mno.hu, 2016. febr. 15.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 15.

2016-02-15 17:50:28
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ