Hatszáz oldalas szoba (Irodalmi Jelen)
(kiadvány: A vége)

Isten, szerelem, emberi kötődés, magyarság, árulás, igazság, szabadság, méltányosság, létbe zártság – ezek a legfontosabb fogalmai Bartis Attila új, A vége című regényének. Pécsi Györgyi értékelte a könyvet.

Eldöntöttem: abban a pillanatban, amikor azt érzem, hogy számomra nem érdekes a könyv, nem keresgélem a máris kultuszgyanús lelkesültség igazolását, egyszerűen leteszem a regényt, a recenziót pedig írja meg más. Végigolvastam, ha nem is egy huzamban, de pár nap alatt. Jó könyv. Sőt sokkal több annál. Bartis Attila ismét nagyot dobott.

Hatszáz oldalas kamararegény. Vagy naplóregény. Mindössze néhány szereplő, minimalista történet, érdemben jószerivel egyetlen helyszín, az elbeszélő, Szabad András szobája. Alig valami szüremlik be a világból, jóllehet a kor nagyon benne van, ötvenhattól a rendszerváltásig. Az első rész, az Apám könyve a hatvanas éveké. A második, Éva könyve jobbára a hetveneseké, kevésbé a nyolcvanasoké. Az egész fölött, mögött pedig a már nem élő, de állandóan jelen lévő, felmagasztalt Anya – illetve az ő családjára való emlékezete révén ott húzódik az egész 20. század.

A regényben nem sok minden történik, de mindig vagy inkább folyton történik valami. Ám nem egyetlen nagy sztorival van dolgunk. Időnként mintha az élőbeszéd imitációjával találkoznánk – „nem ezt akartam mondani” –, máskor vallomás, magánnapló, néhány soros, esetleg pár oldalas följegyzés, visszatérő emlékezés és az álmok rögzítései váltják egymást.

Számomra nincs riasztóbb, mint a sűrű, tömör szöveg, a többszörösen alárendelt mondatokból álló hosszúpróza. A vége előzékeny, olvasóbarát könyv, címekkel ellátott szöveg-fragmentumokból, mikro-eseményekből, mikro-reflexiókból áll, ezekből képződik meg a hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek (Magyarországa) Szabad Andás számára, az olvasó előtt pedig a némiképp deviáns elbeszélő-főhős karaktere.

A naplóíró Szabad András fotográfus 52 évesen visszatekint az életére, és könyörtelen vagy mániákus pontossággal megpróbálja rögzíteni azt, amit, ahogyan – a jelenben, az emlékezés által a múltban, és néha a majd megtörténőben – megél.

Polgárias vidéki városból, Mélyvárból az Anya halála után apjával Budapestre költözik a gimnazista fiú. Az anya akkor hal meg, amikor az apa ötvenhatos börtönbüntetéséből szabadul. Előbb az anya a valóságos, aztán az apa, egymás negatívjai. Az anya abszolút érték és mérték, mindig és mindenütt jelen van a fiú – és a felnőtt férfi – életében. („A te anyád már több mint húsz éve nem él. És még mindig abba szól bele, amibe akar.”) Az apának a fizikai jelenléte is zavart okoz, egy lakásban, de külön szobában él fiával, s mint az udvarias társbérlők, kölcsönös feszengésben, egymás kerülgetésében. Az apa halála után – a könyv második része – Szabad András élete egyetlen igazi, nem kevésbé zaklatott és takargatott családi hátterű szerelme, Éva is ide, az apa és az anya emlékével fulladásig belakott lakásba költözik, innen menekül el Amerikába, hogy egyengesse András nemzetközi fotós karrierjét. Mellettük a Kornélnak nevezett barát és az öreg fényképész mester bír teljes, megerősítő értékkel András életében.

Noli me tangere! – mondhatná a narrátor, a naplóíró Szabad András. Lehetőleg nem érintkezni az úgynevezett valósággal, élettel, világgal. A jelenléthez elég az a néhány ember, akikhez viszont a személyiség teljes érzelmi és intellektuális intenzitásával ragaszkodik. A szociálpszichológus talán ingerszegény környezetet mondana, az elbeszélő alig találkozik emberekkel, nincs társasági élete, szocializációs hálója, olyan, mint egy örök albérlő vagy száműzött egy idegen nyelvű nagyvárosban. Nincs miért kimozdulni, részt venni, része lenni valaminek, éppoly magányos, mint Gagarin vagy Lajta kutya a világűrben.

Lélektani, önismereti, nevelődési, mikrorealista karakterregénynek is mondhatjuk A végét, és még sok másnak is. Szabad András személyes – tulajdonképpen banálisnak mondható – életének történései azért lebilincselően és sodróan izgalmasak, és telnek meg vibráló feszültséggel, mert elképesztően erős és koncentrált a főhős jelenléte – sűrített levegőt teremt maga körül az élet minden pillanatában. A kívülálló (az Apa barátai, Éva társasága) magának való, különc, tüskés vadócnak ismeri, érzéketlennek, kíméletlennek, részvéttelennek. („Apám úgy fog megdögleni, mint egy kutya. Nyüszítve a fájdalomtól. Én meg majd ott állok, és hallgatom, és nem tehetek semmit. De mindezek ellenére nem fogom fellógatni magam. Szeretem a napot” – mondja rákbeteg, haldokló apjáról.) Belső világa azonban szuverén, zárt univerzum, ahol mindennek és mindenkinek pontos helye van, vagy helye kell, hogy legyen – az abszolútum igényével. Mert Szabad András – ebben rejlik különcsége, devianciája – nem egyik vagy másik esemény, dolog, személy fölött nem tud napirendre térni, hanem egyáltalán. Mint a „megakadt” lemezjátszó tér vissza emlékeiből, sejlik fel előtte mániákusan például a vészkorszak, nagybátyjának és zsidó feleségének brutális meggyilkolása. Mindez nem önkínzásként jelenik meg, hanem saját tapasztalatként (noha kicsi gyermek volt, nem emlékezhetne rá). Ezért nemcsak fölismeri a pesti nyomorúságos bérházban bezárkózott, hegedülő cigányfiú sorsában a kiszolgáltatott páriaéletet, de meg is próbálja önmagával kísérletezve újraélni azt.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Pécsi Györgyi, Irodalmijelen.hu, 2016. febr. 29.

2016-02-29 17:09:52
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ