Egy Rúzsa a Rózsák között (Kulter)
(kiadvány: Sömmi.)

Cserna-Szabó András egy interjúban annak a véleményének adott hangot, miszerint Krúdy és Móricz „gyengén muzsikálnak”, amikor Rózsa Sándor legendáját újraírják. Kétségtelen, hogy sem a Krúdy, sem a Móricz életműben nem állnak előkelő helyen ezek az írások. Bár Cserna-Szabó a fenti kijelentéséhez nem tette hozzá, nyilvánvaló, hogy saját Rózsa Sándorról szóló regényének, a Sömminek más sorsot szánt – nem egyszer olvasós, könnyen felejthető könyvet szeretett volna írni.

Pedig a Sömmiben több olyan elemet is találunk, mely efelé terelheti a művet. Már a téma- és műfajválasztás magában hordozza ezt a veszélyt, hiszen a betyártörténet nem kifejezetten szépirodalmi műfaj, ahogy azok a műfajok sem, melyek még helyet kapnak Cserna-Szabó regényében (például western, erotikus irodalom, vámpírtörténetek stb.). A Sömmi minden bizonnyal szórakoztató műként is megállja majd a helyét (a feszes sztori, az izgalmas epizódok végig lekötik az olvasót), de hogy valószínűleg elkerüli majd a Rózsa Sándor-regények közös végzete, az elsősorban nyelvi megalkotottságának, valamint a feldolgozott néprajzi és irodalmi tudásanyagnak köszönhető. A regény elolvasása után talán ezért is jutott eszembe elsők között Szeghalmi Lőrincz 2012-es Levelek az árnyékvilágból című kötete, amely nagyon hasonló szerkesztési elvre épül. Réti Zsófia kritikájában Charles Jencks posztmodern elmélete alapján olyan regényként értelmezi a könyvet, melynek kettős kódolása van: „a szélesebb publikum is élvezetesnek és tetszetősnek találja, a szakmai közönség felismeri az intertextuális játékokat, az újszerű ötleteket.” (Réti Zsófia, A betű nem elég, Alföld, 2013/5). Ugyanez igaz a Sömmire is: nem kötelező magasirodalomként olvasnunk, de ha így teszünk, azt is meghálálja.

A Sömmi embertelen, kegyetlen világa újat hoz a korábbi Rózsa Sándor-regényekhez képest. Persze ez önmagában még nem nagy teljesítmény, hiszen nyugodtan mondhatjuk, hogy ahány Rózsa Sándor-történet, annyi Rózsa Sándor-figura. Minden írónk, aki a híres alföldi haramia meséjéhez nyúlt, más- és másféleképpen rajzolta meg a maga betyárkirályát. Jókai visszaemlékezésében kicsinyesnek és kapzsinak mutatja a Gazdát (Az én életem regénye); Móricz a köztudatban élő vadromantikus rablóvezér képét színezi tovább (például a Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét); Krúdy betyárja jóval földhözragadtabb, a maga hasznát lesi: profi bűnöző, aki nem habozik kioltani egy ártatlan ember életét, ha a sajátját veszélyben érzi (Rózsa Sándor. A betyárok csillaga Magyarország történetében); Baráth Katalinnál pedig a sokat próbált, tapasztalt vén haramiával találkozhatunk, akin kétségtelenül nyomott hagyott az idő, de még így sem tanácsos ujjat húzni vele (Az arany cimbalom). A felsorolást még hosszan folytathatjuk, de nem valószínű, hogy hasonló Rózsa Sándorra akadunk, mint amilyet Cserna-Szabó alkotott kisregényében. Az ő rablóvezére kegyetlen hős, akit a múló évek egyre durvábbá és keserűbbé formálnak, még végül igazi szörnyeteggé nem válik, akinek vérszomját semmi sem csillapítja.

Sömmi nemcsak alapvetően sötét és brutális világával hoz újat a Rózsa Sándor-hagyományba, Cserna-Szabó könyve jó példa arra, hogy néha a legklasszikusabb megoldások is képesek újként hatni egy adott műfajban. A Sömmi kilenc számozott fejezete Rózsa Sándor születésével kezdődik és a halálával ér véget (melyet már csak egy rövid epilógus követ): egy ember életét nehéz lenne ennél egyszerűbben elbeszélni. Ez a szerkesztési elv a korábbi Rózsa Sándor-regények viszonylatában mégis sajátosnak mondható. Egyrészt, mert a legtöbb történet az alföldi betyár életének egyetlen szakaszát tárgyalja csak, nem törekszik arra, hogy bemutassa egész életét. Másrészt, mert Rózsa Sándornak sokszor csak mellékszerep jut a nevével fémjelzett történetekben: a fenti példáknál maradva, azt láthatjuk, hogy Krúdy az egyetlen, aki végig Rózsa Sándor tetteire összpontosít, a többieknél a haramiavezér háttérbe szorul. Első ránézésre ez a Sömmiben sincs másképp, hiszen a történetet Veszelka Imre, Rózsa Sándor elválaszthatatlan haramiapajtása beszéli el, aki a betyárkirály születéstörténete után a saját gyerek- és ifjúkorára tereli a szót. Ám a harmadik fejezettől kezdve – melyben Veszelka hűséges társául szegődik Rúzsának – a Gazdára összpontosul a figyelem, Veszelka az epilógust és néhány rövid szakaszt leszámítva, kizárólag olyan eseményekről számol be, melyek Rózsa Sándor körül forognak.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Hlavacska András, Kulter.hu, 2016. márc. 3.

2016-03-03 18:55:05
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ