 Terhes asszonyok hasát vágta fel egy talizmán miatt. Interjú Cserna-Szabó Andrással (Origo)
(kiadvány: Sömmi.)
A Rózsa Sándor-sztori az Alföld nagy története, még Hollywoodból is látszik. Sok nagy író nekiment már annak, hogy regényt írjon a magyar sztárbetyár életéből, de az eredmény általában jóval jelentéktelenebbre sikerült, mint a többi művük. Mintha átok ülne a témán. Mostanáig, mert Cserna-Szabó András tavalyi kisregénye, a Sömmi. a kritika és az olvasók szerint egyaránt a Gazda régen várt újjászületése az irodalomban. Pedig a szerző szerint nagyon nehéz dolga van ma bármilyen szövegnek 600 oldal alatt.
Miért álltál ellen húsz évig mereven a regényírásnak, ennyire sikeres novellák után? Nem volt húsz, inkább tizenöt. Nyilván senki nem hiszi el nekem, de a műfajról nem én döntök, hanem az alapanyag. Már a Puszibolt egyfajta átmenet: én független daraboknak szántam őket, csak ők elkezdtek összefűződni. A Szíved helyén épül már a Halálcsillag-nál is az történt, hogy bizonyos ötletek szétfeszítették a novellák kereteit. De én azért a mai napig novellistának tartom magam, még ha ez a magyar irodalomban némileg komolytalannak is számít. Több nagy írót kaszált el ez a félreértés. Például nagy szerelmedet, Hunyady Sándort? Akár, vagy például Tömörkényt. Alig ismeri valaki, pedig úttörő csávó volt, hihetetlenül erős művekkel – és mégis csak „kismesternek” tartják. Már maga ez a szó is, hogy „kismester”! Sajnos talán az egyetlen dolog, amiben a szakma és az olvasó egyetért, hogy ha irodalom, akkor regény. Nekem a prózában a novella áll az első helyen, íróként és olvasóként is. A novella a desztillált próza, a csiszolt gyémánt. Egy jó regényben simán elfér tíz szar oldal, de a novella szabályai szigorúbbak, nem lehet felesleges szó, minden mondatának működnie kell. A Sömmi. könyvtrailere, egy részlettel a regényből, az Ørdøg zenekar zenéjével, Vécsey Virág képeivel A Sömmi. kisregény, pedig olyan gazdag a téma, hogy te is írhattál volna vaskos kötetet belőle. A történelmi regényeknél a legnagyobb veszély, hogy a szerző a rengeteg kutatás után túl sokat tud a tárgyáról, és nem tud önmérsékletet tanúsítani, az összes tudásanyagát bele akarja passzírozni a regénybe. Átmegy jó tanulóba, és kitűnőre akar felelni. Ez gyakran unalmassá, didaktikussá teszi a művet, és lassítja a tempóját. Én egy vágtató easternt akartam létrehozni. Egy feszes, izgalmas kisregényt. Történelmi regényt írtál? Lehet így is olvasni. De lehet akár a történelmi regény paródiájaként is. Vagy máshogy. Hogy találod ki a témákat? A téma a pusztán hevert… Szentesen születtem, alföldi vagyok, a Rózsa Sándor-sztori pedig az Alföld nagy története. Talán nincs is neki másik. Ennyi látszik kívülről a pusztából, ez viszont még Hollywoodból is. Nem véletlen, hogy Amerikában háromszor akartak filmet csinálni a nagy betyárból, mindháromszor meghiúsult a terv. Megkörnyékezték például Krúdyt és Móra Ferencet is, utóbbi azért mondott nemet, mert nem akart filmet látni egy olyan emberről, aki a talizmánnak szánt magzatkisujj miatt terhes asszonyok hasát vágta fel. Robert Neumann Rózsa Sándorról szóló regényét a harmincas évek végén vette meg az MGM, a szuperprodukció a női főszereplő, az észt–lengyel származású szőke démon, Miliza Korjus autóbalesete miatt 1940-ben, az utolsó pillanatban bedőlt. A regényed szerint pedig Rózsát alig érdekelték a nők. Az igazi Gazdának volt felesége és két gyereke is, csak én írtam olyanra, hogy hidegen hagyják a csajok, a pénz, a kokain, a BMW. Véletlenül se tartsa maffiózónak az olvasó. Ez a történet másról szól. Tényleg szerzett magának magzatkisujjat? [...] 2016-03-28 12:56:33
|
 |
|
