Hát nem? Hát de! (Kultifilter)

Samko Tále 44 éves, 152 centiméter magas. Egyszer megjósolták, hogy könyvet fog írni a temetőről, és most nekilát, mert épp ráér, ugyanis javítják a tolikocsija visszapillantó tükrét. Merthogy neki az a dolga, hogy tolikocsival járja Komárnót, és papírt gyűjt. És ezért mindenki becsüli őt. Legalábbis szerinte. Csakhogy ő szellemi fogyatékos, legutolsó tiszta pillanata körülbelül akkor lehetett, amikor letette a Pionírfogadalmat. Ennélfogva nincs tudatában annak, hogy a szocializmus alatt a helyi pártvezető besúgóként használta, olyan információforrásként, aki boldogan mesél el mindent családjáról, közeli ismerőseiről nagyhatalmú „barátjának”.

Most pedig írja a könyvet, bár nem érti, hogy miért pont ő, és miért pont a temetőről, hisz arról nem tud semmit. Ezért hát csak mondja, ami az eszébe jut, meséli a történeteket, mantrázza a saját szófordulatait és a korlátoltságának szűrőjén keresztül magáévá tett gondolatokat, a közvélekedés előítéletekkel terhelt frázisait. Gyakorta ellentmond saját magának is (van, hogy egyazon mondaton belül), ám mindig száz százalékosan meg van győződve éppen aktuális véleményének igazáról.

 

  „…mert én nem vagyok debil. Hát nem?
Hát de.”

A Daniela Kapitáňová könyvét ajánló szövegek kapaszkodókat keresnek, mintákat a régebbi alkotások között. Hasonlítják például a Forest Gumphoz, ami szerintem Kapitáňovára nézve majdhogynem sértés – a Könyv a temetőről sokkal összetetteb mű, és főszereplője is nagyságrendekkel árnyaltabban megrajzolt figura, mint az Amerika elmúlt évtizedeinek emblematikus eseményein felületesen végigslisszoló Gump. Aztán ott van Oskar Mazerath, a Bádogdobból, aki még méretre is passzol Samko Táléhoz, ám Günter Grass hőse is inkább egyfajta történelmi tablóban mozog. Samko Tálé azonban a hétköznapok tragédiáinak és megkeseredéseinek primitív narrátora (és néha előidézője). Nincsenek nagy háttéresemények, áthallások, könnyen értelmezhető szimbólumok, transzponálható jelképek. Sehol egy álnaiv megnyilvánulás, és e tekintetben Kapitáňová – dicsérendően – végig következetes. Sokszor ki sincsenek mondva, meg sincsenek nevezve a dolgok, és ez így logikus: hiszen ha Samko nem érti az összefüggéseket, nem szerez tudomást egynémely eseményről, akkor beszélni sem tud róluk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kultifilter.hu, 2016. máj. 5.

2016-05-06 11:04:28
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ