Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése [Extension du domaine de la lutte]– Magvető kiadó, 2016 – fordította Tóthfalusi Ágnes – 184 oldal, keménytábla, védőborító – ISBN 978-963-14-3382-1

A külföldi szerzők esetében gyakran megesik, hogy korábbi műveik csak a nemzetközi áttörést hozó könyv után jelennek meg, s így az Olvasó visszafelé halad egy írói életmű állomásai között. Van ennek veszélye, hiszen az utóbb olvasott régebbi művek esetében nem könnyű elvonatkoztatni a beérett alkotásoktól.

Michel Houellebecq a kivételek közé tartozik:

1994-es könyve olyan botrányos és provokatív, mint a későbbiek, a szemtelenségnek ható szembesítő szándék is pont annyira erős benne. A harcmező kiterjesztése olyan, mintha a Mrożek és Camus közös, elvetélt gyermeke írta volna. Abszurdnak érezzük, de abszurditása csak abban rejlik, hogy Houellebecq döbbenetes és hitelesnek tűnő nézőpontot, szó- és gondolattársítást talál „egy valóság” leírásához. Kritikája nem a névtelen – szexuálisan és érzelmileg is kiéhezett – informatikusnak szól, hanem a társadalomnak, melyet elviselhetetlennek lát(tat). Persze, tisztában vagyunk azzal, hogy az írót és hősét nem szabad összekeverni, mégis Houellebecq esetében nehéz helyzetben vagyunk, hiszen műveinek világ(ború)látása egységes képet rajzol.

• Világszám: Michel Houellebecq a Black Sabbath zenéjére őrjöng
•  Houellebecq nem turnézik iszlámellenességgel vádolt regényével
•  Csak a jól működő szex érdekel – beszélgetés Michael Houellebecq-kel
•  Iszlámellenesnek tartja a világsajtó a Magvető könyvborítóját

A harcmező kiterjesztése a benne rejlő fájdalmas humor ellenére sem ad egyetlen önfeledt pillanatot sem az Olvasónak. Feszes tempóban rángat végig minket az világból önmagát kizáró, harminc körüli informatikus történetén.

Nincs szexuális életem, nincsenek ambícióim; nincs részem valódi élvezetben. nem tudom, mint mondhatnék erre; úgy érzem, hogy körülbelül mindenki ilyen. Szerintem én egy normális fickó vagyok. Oké, nem teljesen normális, de mégis, ki normális teljesen? Mondjuk, 80 százalékban normális

– jellemzi a magát a főhős (37. oldal), s hogy ebből a semmilyen életből, miként jut el odáig, hogy munkatársát majdnem kéjgyilkosságba hajszolja, s hová vezethet innen az út, az megtudhatjuk ebből a könyvből.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Grozdits Hahó, Librarius.hu, 2016. május 12.