György Péter: A némaság riasztó tapasztalata. Interjú (Litera)
(kiadvány: Az ismeretlen nyelv)

Ennek a könyvnek, ha szabad vállalkozásnak hívnom, az a döntő kérdése, hogy az olvasók megértik, megélik-e ezt a drámát, amelynek végével mindannyian tisztában voltak, s amelyben kényszerszereplőkké váltak, de közben mégis azonosak lettek ezzel az eseménnyel, s az az ő életük története is lett. – György Pétert Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele című új könyve kapcsán Fehér Renátó kérdezte.

2012 áprilisában jelent meg Az elveszett nyelv című esszéd az Élet és Irodalomban. Mennyiben tekinthető az a szöveg a most megjelent könyv (Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele) elöljáró beszédének, egyfajta előhangnak, felütésnek? Ott azt írod, hogy a kutatás „az elmondhatatlanság paradoxonának, drámai jelentésének megértése, tehát ideológiai nyelvünk és anyanyelvünk leleplezése, kiürítése, majd újraértelmezése. Újraírni, újraolvasni, azaz a szövegek által újraélni”, míg itt a performanszok és színrevitelek jegyzőkönyveinek szintén újraolvasását, újraírását mint az újrajátszás szélsőséges eseteit végzed el.

GYÖRGY PÉTER: Remélem, hogy annak tekinthető, de mint te is írod – és a szándékom valóban ez volt – ez a szöveg(könyv) az eddigieknél jóval erősebben figyelembe vette az egykori kontextusok természetrajzát, működési módját: a színrevitelt ezért is hangsúlyoztam az alcímben. Régóta foglalkoztat az írott dokumentumok némaságának riasztó tapasztalata: az egykor elhangzott szavak átíratainak, írássá fordításának figyelembevehetetlensége, és ugyanakkor annak kényszere is. Fontosnak láttam, hogy az írott, és annak is szánt, és az egykor gyorsírással rögzített, részben egykorú lejegyzések, így a besúgó jelentések és a jegyzőkönyvek szövegei egymás mellett szerepeljenek, s akkor még ott vannak a most írt kommentárok is. Azt remélem, hogy a médiatörténet és emlékezettörténet közti átjárások olvashatóvá, azaz érzékelhetővé tétele kiszabadítja az olvasót saját komfortzónájából, talán megzavarja a történeti idő teremtette távolság magabiztos rutinját. Cserébe a páholyból átkerülünk a színpad menti járásokba. Vagy megfordítjuk a látcsövet: egy apró részlet nagyítása van olyan érdekes, mint a teljes és távoli látkép. Kicsit mondénebbül: ezen szövegek közti újraolvasást, eligazodást némiképp olyannak látom, mint a színházban a színpad oldalán álló beavatottak leselkedésének élményét. Azaz egymás mellett vannak zord és kérlelhetlen történelmi tények, és a személyes élet hősiességének, vacakságának, felemelő gyávaságának és leverő bátorságának a nyomai. (S persze fordítva is.)

A 2012-es szövegben azt írod, hogy többé nem áll rendelkezésünkre a kulturális tér, amelyben annak a retorikának (nyelvnek) jogosultsága, otthonossága volt, most Az ismeretlen nyelvben pedig a kontextusok rekonstrukciójáról beszélsz és persze arról, hogy nincsenek szövegek kontextusok nélkül. Lehet-e sikeres egy ilyen rekonstrukció, az itt és most (ott és akkor) színrevitele olyan dokumentumok által, amelyekben a retorikák (totálisan) uraltak, a nyelvváltás kierőszakolt? Ilyen kordokumentumok által átélhető, megérthető múltak tárulnak-e fel a túlélők és a későn születettek számára?

GyP: Ezt megítélni nem az én dolgom. Az egyetlen, amit látok, az a túlélők és későn születettek közti – ezen a könyvön messze túlmutató – feszültség, amely megkerülhetetlennek tűnik, de nem vezet jóra. Újra és újra azt látjuk, hogy a túlélők valamiféle kivételezettséget kívánnak élvezni, óhatatlanul az autenticitás forrásának tekintjük élményeinket: ami a te nemzedékedet teljesen lehetetlen helyzetbe hozza, mert – pusztán a technikai, tárgyi, ténybeli apróságokra tekintettel – részben valóban meg sem tud mozdulni az elsődleges kontextusok szemtanúi nélkül, másrészt teljes joggal lesztek ingerültek, ha a különféle dokumentumokból összeállított olvasatokat és interpretációkat úgymond a személyes emlékezeteken keresztül ítéli meg bárki. Régóta foglalkoztat ez a 22-es csapdája: s a helyzetemet nem könnyíti meg, hogy egyre nagyobb időbeli távolságról van szó, azaz egyre többször merül fel a személyes emlékeim kritikai interpretációjának kérdése. Mindez minimális mértékben érvényes erre a könyvre, amelynek egy szerény részét – az utolsó fejezetet – részben felnőttként éltem át, de az első három esettanulmány az én időm előtti korszakot idézi fel: azaz végre majdnem ugyanúgy olvasod ezeket te, mint én. Gondoltam, és remélem, ez megoldja ennek a szakadéknak a kérdését. De, hogy a valóságban mi történt, azt én nem tudhatom.

Az előző könyvedben, A hatalom képzeletének bevezetőjében azt írod: „Tévesnek és felületesnek vélem azt a magától értetődőnek tűnő megállapítást, melynek értelmében az autonóm esztétikai szemlélet próbáját kibíró művek jól értelmezhetők önmagukban is, s egykori kontextusuk felidézésére, tehát a vizsgálat léptékváltására csak akkor van szükség, ha a műalkotások nem párbeszédképesek (…) erős fenntartásokkal vagyok a virtuális és ahistorikus esztétikai mező működése iránt”. Soós Nóra Transzparens emlékezet: Folyamatos jelen című kiállítása kapcsán pedig azt: „én valóban kontextualista vagyok”. Nem kell hozzá nagy bátorság, hogy azt mondja az olvasód: nálad a kontextualizmus ars poetica. De miként definiálnád ezt a módszertant, szemléletet egy magánbeszélgetésben, egy interjúban, tehát kilépve a könyvek kontextusából?

GyP: Nézd, Renátó: minden olvasás egyben bele (vagy mint az újabbak mondják, szét) olvasás, s nem olyan egyszerű mindez, mint azt olykor szeretjük látni: a könyvtár polcain némaságra kényszerített, a szövegeikre hagyatkozó szerzők türelmesen várják, hogy elolvassuk őket. Mert minden olvasó, minden olvasás egy új szöveget, s végül írót teremt: a találkozás értelmezéseket tüntet el, és teremt újakat, s engem ez az egész mechanizmus egészében érdekel, minden egyes apróságra szeretnék tekintettel lenni. Hasonló a helyzet a múzeumokkal, a nagy művekkel való találkozásokkal, azaz a művészet és kiállítás, illetve múzeumtörténet elválaszthatatlanok egymástól. Azaz engem valóban a folyamatosan elmozduló instabil kontextusok mintázata (tudom, ez rémes mondat, elnézést) érdekel, amelyekből kiderülhet, hogy a tematikus és a független művészet, illetve azok megítélése sokkal inkább nézőpontok, illékony álláspontok, mintsem valamiféle objektív esztétikai nézőpont kérdése. A kontextualizmus, ha módszerként látjuk (ha már erről vagyon szó) lehetőséget teremt – s nem pusztán számomra – historikus és esztétikai szemléletek közti párbeszédre, amelyről épp annyi szót ejtünk, mint amilyen nehezen tudjuk megteremteni azt.

A totalitarizmus szolgálatába állított nyelv, annak hatalmi kisajátítása a tárgya Viktor Klemperer A Harmadik Birodalom nyelve című munkájának, valamint te is utalsz Stephen Kotkin Magnetic Mountain című művére, ahol a Szocialista Város, Magnyitogorszk lakói elsajátítják a bolsevik nyelvet, ami nyilván a gondolkodásukra is visszahat, ahogy arra Klemperernél is van utalás. De idézed A száműzött nyelvet is, azt a szövegrészt, ahol Kertész az orwelli Newspeakre hivatkozik. Milyen hasonlóságok és különbségek vethetők fel a Harmadik Birodalom és a bolsevik diktatúra totális nyelve között?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Fehér Renátó, Litera.hu, 2016. május 12.

2016-05-12 15:14:29
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ