A jelen érdekében emlékezünk. Garaczi Lászlót Szarka Károly kérdezte (SzIF Online)
(kiadvány: Wünsch híd)

A Wünsch hídban a kérdés így hangzik: képes-e az ember illúziók, öncsalások nélkül visszatekinteni élete fontos mozzanataira. Az emlékezés mindig a jelen aktusa, a funkciója az, hogy tovább tudjunk élni. Az emlékezés és a felejtés megrendelője a remény. Meg akarjuk oldani a megoldhatatlant, ezért értelmezzük újra és újra a múltat. Lekerekítjük, újrateremtjük, felcicomázzuk, rendet építünk a kusza, zavaros képekből. A Wünsch híd egy radikális emlékezésstratégia demonstrációja.

Szarka Károly: A Wünsch híd az Egy lemur vallomásai című könyvsorozatod része, de míg az előző három darabja könnyed hangvételű volt és humoros, a negyedikre ez már nem jellemző. Tudatos döntés volt, vagy egyszerűen csak így alakult?

Garaczi László: Sok nyersanyagom volt, elkezdtem összeilleszteni a hasonlókat, amelyek párbeszédbe kezdhettek egymással. Az egyik ilyen halmazba a meditatív és emlékező szövegek kerültek, ebből lett a Wünsch híd. Az adott töredékek ebbe az irányba húztak, ezt a könyvet kellett megírnom.

Sz.K.: Nem csak a hangulata miatt lóg ki a sorozatból az új könyv: az előzőek egy-egy korszakra koncentrálnak, a Mintha élnél a gyerekkori emlékekre, a Pompásan buszozunk az általános iskolai évekre, az Arc és hátraarc a katonaságra, a Wünsch híd viszont csapongóbb, illetve vissza is köszönnek benne bizonyos motívumok, mintha egy best of lemur-kötet lenne. Amikor belekezdtél a sorozatba, nem gondolkodtál világosabb koncepcióban?

G. L.: Más könyv ez, mint a korábbiak, de a korábbiak is különböztek egymástól. A Wünsch híd különböző korszakokat tárgyal, a koncepciót és a szerkezetet viszont itt is alaposan végiggondoltam. A téma az emlékezés, meg az, hogy egy élet milyen múltakat halmoz egymásra, és ezt hogyan teszi. Logikus volt az előző könyvek anyagait is használni ebben a kísérletben.

Sz.K.: Az a típusú író vagy, aki ugyanazt a regényt írja meg újra és újra?

G. L.: Abban az értelemben talán igen, hogy foglalkoztat, mit kezdhetünk életünk szaporodó emlékeivel, és mi az értelme a múlt felfejtésére irányuló erőfeszítéseinknek. A könyvek terápiás expedíciók: próbálom kideríteni például, hogy mi történt velem az általános iskola nyolc éve alatt. Az írás számomra analízis, és vannak személyes tétjei: lehet, hogy amikor megírok egy régi emléket, akkor válik jóvátehetetlenné. Veszélyes üzem. Ebbe az is beletartozik, hogyan emlékezem arra, amit valaha kitaláltam. Hogyan válik múlttá a képzelet.

A Wünsch hídban a kérdés így hangzik: képes-e az ember illúziók, öncsalások nélkül visszatekinteni élete fontos mozzanataira. Az emlékezés mindig a jelen aktusa, a funkciója az, hogy tovább tudjunk élni. Az emlékezés és a felejtés megrendelője a remény. Meg akarjuk oldani a megoldhatatlant, ezért értelmezzük újra és újra a múltat. Lekerekítjük, újrateremtjük, felcicomázzuk, rendet építünk a kusza, zavaros képekből. A Wünsch híd egy radikális emlékezésstratégia demonstrációja: próbálja nem kiszínezni, újraértelmezni, megkonstruálni a múltat. Nem értelmezi a leleteket, csak a fúrások által felszínre hozott törmeléket mutatja be kilenc vitrinben.

Sz.K.: Ha az emlékeinkről gondolkodunk, beszélünk, vagy leírjuk őket, mindenképp torzítjuk a múltat?

G. L.: Értelmezzük, és ezzel torzítjuk. A szálak a történés után azonnal elkezdenek összekuszálódni. A fantázia és a felejtés elborítja a múltat. A pillanatnyilag leghasznosabb értelmezés lesz az igazság. Íróként látszólag véglegesítek egy állapotot, ha nem is a múltat, de a megírás jelenében képződött múlt időt. A szavak ott maradnak, látszólag ugyanúgy, mozdíthatatlanul. Rögzítek egy pillanatot, hogy hol tartok a feldolgozásban. De valójában a nyelv is mozog, a könyv is él, és idővel egyre inkább kitüremkedhetnek a hamisságai, tévedései, túlzásai, hiúsága és magakelletése.

Sz.K.: A címben szereplő híd a valóságban is létezik, a Városligetben található, a földalatti már betemetett felszíni szakasza felett ível át. A borítón viszont órákat látunk, amik az idővel kapcsolatos problémákra utalnak.

G. L.: A borítót Máthé Hanga tervezte, és erre a bizonyos emlékezés-problematikára utal. Először kicsit szókimondónak tűnt, aztán annál inkább megszerettem, és azt gondolom, hogy vizuális szempontból kifogástalan. Örülök, hogy van egy madár is rajta, amit nem kell teljesen érteni: ott a helye. Hidat nem akartam, de ezt a kötet tervezője magától is tudta.

Sz.K.: A KönyvesBlogon olvasható egy kritika, amely szerint Garaczi prózája az új líra. Akár versnek is felfoghatók a kötet kisprózái? Nem szerettél volna újra verseskötetet írni?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szarka Károly, Szifonline.hu, 2016. május 25.

2016-05-25 16:54:46
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ