Alanyi jogon a történelemben (Magyar Szó)
(kiadvány: Isten. Haza. Csal.)

Isten. Haza. Csal. Külön-külön, azaz önmagukban állva is súlyos kifejezések. Súlyosak és testesek. Nemcsak a jelentéstartamuk okán, hanem a hozzájuk kapcsolható asszociációk sokfélesége okán is. Egybeolvasva pedig tovább árnyalódik és bonyolódik az eredeti jelentés. Darvasi László legutóbbi novelláskötetének címoldalára e három kifejezés, három fejezetcím került egymás alá, cím gyanánt. Egymás alatt olvashatók, mert külön is állnak, meg egybe is tartoznak, kinek-kinek tetszése szerint. Azt sugallják, hogy a szerző a könyvbe gyűjtött novellákban effélékről ír. Istenről. Hazáról. Csalásról. Meg hogy néha megesik, hogy valakit hazacsal az Isten. Aztán a történeteket olvasva kiderül, hogy azért nem ennyire egyszerű. Merthogy Darvasi valójában rólunk ír. Mindannyiunkról, akik „alanyi jogon benne vagyunk a történelemben”. Ír a szüleinkről. A nagyszüleinkről. Az utcánkról. A falunkról. A falubéli kocsmáról, és a benne iddogáló „gyűrött, szótlan férfiakról”, akik „este szoktak énekelni vagy ütni”. A templomunkról, annak padjaiban üldögélő, meggörbült öregasszonyokról, karikalábú bácsikról, kérges kezű férfiakról. Akik „csontjaik halk zörgését, lelkük derengő homályát hozzák a dohos falak közé. Már azt sem veszik észre, ha imádkoznak.” Az országunkról, a régiónkról is ír. Mindarról, amit az otthonunknak nevezünk. Dolgainkról, amelyek „velünk maradnak, kapaszkodnak belénk, mint a bogáncs, amíg élünk”. A múltunkról. A történelmünkről. A mindent átható erőszakról. Hitünkről és hitetlenségünkről. A családhoz való viszonyunkról. A családról, amely ha csonka, sérült, ha hiányzik a teljesség belőle, máris igévé válik: csal. És sok családból válik ige, meg bűnbánat, meg vágyakozás és magány. És sok családban nőnek fel úgy a gyerekek, hogy az erőszak szabályait is elsajátítják. Rólunk, felnőttekről veszik a példát, bennünket utánoznak. És egy idő után már nem ártatlanok ők sem, hisz „a gyerekeket nem az különbözteti meg a felnőttektől, hogy ők nem ölnek. Ó, dehogyisnem ölnek. Ölnek a gyerekek is. Csak temetni nem tudnak még.” Aztán az irodalmunkról is ír Darvasi. Hogy „olyat is meg kell írni, ami senkinek se esik kedvére”. Mondjuk, neki se. De ő olyat is megír, amit a legszívesebben mélyen elhallgatna. Hát így keletkeztek ezek a novellák. Ez a harminchárom kis rekviem Istenért, hazáért, családért. Fegyelmezett, letisztult, érett alkotások, melyeknek megvan a helye és szerepe ebben a kötetnek nevezett, pontos, precíz konstrukcióban. Amely hihetetlenül egységes. Egységesebb minden eddigi Darvasi-kötetnél.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Csík Mónika, Magyarszo.com, 2016. június 2. 

2016-06-02 15:40:32
Kántor Péter
Kántor Péter különleges műfaja a képeket leíró vers. Születésnapi kötetében a húsz képet újraíró költemény olvasása mellett az eredeti festményeket is láthatjuk, az európai művészet remekműveit idősebb...
Szécsi Noémi
Szécsi Noémi regénye az 1848-as forradalom és szabadságharc utáni emigráció ismeretlen oldalát mutatja be. Miközben az emigráns forradalmárok különböző nyugati országokban intézik politikai ügyeiket, feleségeik...
Krasznahorkai László
Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével

Annak, ,,aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül" - olvassuk Krasznahorkai László új könyvében,...
Darvasi László
Képzeletbeli német kisvárosban időzünk, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre. Csakhogy a lény elszökik, majd furcsa szerelembe keveredik a szénégető...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ