Daniela Kapitáňová: Hamarosan ez is olyasmi lesz, mint az opera. Interjú (Litera)
					                     Volt olyan kritikus, aki elhitte, hogy ezt  a szöveget egy negyvennégy éves, törpe növésű férfi írta, aki egy  tízéves gyerek szellemi szintjén van. Szidta a kiadót, hogy megszégyenít  egy szellemi fogyatékost... – A Könyv a temetőről szerzőjét, Daniela Kapitáňovát Juhász Katalin kérdezte.
                                                                                                                                                      
Daniela Kapitáňová eredeti  szakmáját tekintve színházi rendező, aki szlovák létére éveken át  dolgozott a komáromi magyar színházban. Tudja, kicsoda Parti Nagy Lajos,  és miért őt kérték fel magyarul megjelent első regényének bemutatására.  Parti Nagy azonnal összeboronálta a Könyv a temetőről  „íróját”, Samko Tálét az ő Sárbogárdi Jolánjával, azt állítva, olvasás  közben el is felejtette, hogy ez egy fordításkötet. (Szerencsére  Mészáros Tünde fordító is hallotta a dicséretet). A Könyv a temetőről álnéven íródott, az eredeti borítón csak a Samko Tále név szerepelt, és hónapokig nem lehetett sejteni, ki bújik meg mögötte.
  
 Amikor kiderült, hogy egy negyvenes nő első regényéről van  szó, és nem valamelyik ismert író szórakozott a szakmával, ön azt  nyilatkozta, hogy a rendezéshez képest az írás gyerekjáték, hiszen az  író egyedül van a gondolataival, nem kell másokat instruálnia.
Hát,  azért nem gyerekjáték, mert megszenvedek minden egyes mondattal, de  egyedül szenvedek, nem megyek mások agyára. Lelkifurdalás nélkül lehetek  kíméletlen magammal szemben. Rengeteget javítok, és talán többet húzok,  mint amennyit írok. Viszont ha valami nem sikerül, akkor csak magamat  hibáztathatom érte.
 A Könyv a temetőről viszont olyannyira sikerült,  hogy a huszonegyedik századi szlovák irodalom eddigi legnagyobb  robbanása lett. Tudtommal azelőtt Szlovákiában senki sem próbálkozott  szándékosan roncsolt nyelven regényt írni. 
Volt olyan  kritikus, aki elhitte, hogy ezt a szöveget egy negyvennégy éves, törpe  növésű férfi írta, aki egy tízéves gyerek szellemi szintjén van. Szidta  a kiadót, hogy megszégyenít egy szellemi fogyatékost, és kijelentette,  hogy a szlovák irodalom tényleg katasztrofális helyzetben lehet, ha már  egy ilyen dilettáns iromány is megjelenhet. Angliában pedig először  azért nem merték kiadni, mert attól féltek, nekik esnek majd, amiért  gúnyt űznek a fogyatékkal élőkből. Aztán a második angol kiadó már  szerencsére bevállalta a könyvet.
 Milyen ember ez a Samko Tále?
Együgyű,  rosszindulatú, és minden körülmények között meg van győződve a saját  igazáról. Viszont majd' megszakad az igyekezettől, hogy olyan legyen,  mint a többiek, hogy ne lógjon ki a sorból. Ezzel nem túl hízelgő képet  fest a rendszerváltás előtti abszurd társadalomról, amelyben felnőtt.  Mindent átvesz, magáévá tesz; amit a környezete sugall, vagy amit a  tévében hall. Például hithű kommunista, olyannyira, hogy  a legmegbízhatóbb besúgó lesz belőle, és tönkreteszi mások életét.
 Remélem, nem veszi rossz néven, ha megjegyzem, hogy nagyon  keveset publikál, ahhoz képest, amekkora igény lenne önre  Szlovákiában...
Nem adok ki a kezemből bármit, csak  azért, hogy állandóan benne legyek a köztudatban. Arthur Conan Doyle egy  szép napon eltette láb alól Sherlock Holmest, mert már a könyökén jött  ki, hogy állandóan azzal a figurával azonosítják őt. Valami ilyesmit  éreztem én is eddig. A könyv elképesztő sikere hosszú időre lebénított.  Hatalmas nyomás nehezedett rám, tudtam, hogy magasan van a léc, és most  már minden könyvemet ehhez mérik. Igyekeztem megszabadulni Samkótól. És  most, a magyar fordítás után érzem úgy, hogy végre sikerült, hogy célba  ért a könyv.
 Eddig tizennégy nyelvre fordították le ezt a könyvet. Miért volt önnek ilyen fontos a magyar megjelenés?
[...]
A válasz és a teljes cikk itt olvasható » 
Forrás: Juhász Katalin, Litera.hu, 2016. június 6.