Tabuk és öncenzúra nélkül

Daniel Stein: Nyitva hagyott kérdések és három történet az egyben. 

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb ? Thomas Mann és Bulgakov kérdésfelvetéseit idéző ? regényét írta meg Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács címmel. Az eddigi Ulickaja-regényekhez képest vaskos, ötszáz oldalas munka regénytechnikailag és témájában is több mint merész, egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy az első kritikák hol "bulvárregénynek" titulálják a munkát ? teljesen jogtalanul ?, hol vallási érzékenységet sértőnek minősítik. Pedig Ulickaja semmi mást nem csinált, mint amit már rég meg kellett volna tenni: új szemszögből, tabuk és öncenzúra nélkül nyúlt egy nagyon kényes témához, a zsidó-keresztény viszonyhoz a holokauszt tükrében, egy Izraelben tevékenykedő keresztény szerzetessé lett zsidó túlélő sorsának bemutatásán keresztül.

Daniel Stein, az egykori zsidómentő ál-Gestapo-tolmács története csak az egyik szál: a naplórészletekből, levelekből, magnófelvételekből, előadásokból, vallástudományi értekezésekből, feljegyzésekből összeálló könyv többi szereplőjének sorsa szépen kirajzolja a lengyel?litván zsidó közösség arcát, amely nagyon különbözött a II. József által egyenjogúsított, az Osztrák?Magyar Monarchiában élő zsidóságétól. Ulickaja boszorkányosan fonja össze a szálakat, mindvégig lebegtetve a kérdést, hogy itt valós dokumentumgyűjteményről van szó, vagy pusztán az írói fantázia terméke az egész.

A bizonytalanság végig fennmarad ? az írónő magánleveleit is beszerkeszti a regénybe egy-egy rész végén, hogy még jobban megzavarjon ?, hiszen a nácik előli bujdosás alatt hithű kommunista anyától született, szovjet és lengyel árvaházban felnőtt Ewa naplója éppúgy alapulhat valós szövegen, mint ahogy Isac Hantman orvos feljegyzései is megszülethettek, csakúgy, mint ahogy Neuhaus professzor vallástudományi előadásai is elhangozhattak. Az utóbbi személy egyébként valós: egy gyors internetes keresés még néhány cikkét is kidobja.

Az egyéni sorsokon, nagyon bonyolult emberi viszonyokon keresztül kibontakozó történet három síkja szépen játszik egymásba. Végső soron eldönthetetlen, hogy a regény valójában a Szent Ferenc-i ihletettségű Daniel Stein tolmács címszereplő története-e, aki a vészkorszak közepén egy cikk hatására katolizál, hogy aztán Izrael Állammal és a katolikus egyházzal is folyamatosan harcolva, létrehozza a zsidó keresztény közösséget Izraelben; vagy az egykor a határvidéken élő lengyel?litván zsidóság története, amelynek tagjai emigráltak, de nem otthonuk sem Lengyelország, sem Litvánia, sem Oroszország, sem Amerika, sem Izrael ? legfeljebb ha gyerekeik találnak identitást az új állam polgáraiként, persze nekik is meg kell küzdeniük a sokféle családi hagyománnyal, ami akkor érzékelhető a legjobban, amikor az egyik levélben az Oroszországból emigráló férfi az anyjának azt írja, "itt mi vagyunk az oroszok"; avagy a keresztény és a zsidó vallás, kereszténység és zsidóság feszültségekkel teli viszonyának a története-e.

Nagyon bonyolult, nagyon sok kérdést felvető ? és nagyon sok kérdést megválaszolatlanul hagyó regény Ulicakaja "új" kötete (oroszul 2006-ban jelent meg), amely remélhetően nagy vitát generál Magyarországon. Vitát, és nem oktalan, értelmetlen gyűlölködést. Előbbire ? a kibeszélésre ? nagy szükség volna, hogy megszűnjék az utóbbi.

Forrás: magyarhirlap.hu/Péntek Orsolya

 

2009-04-29 12:56:48
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ