A bűn, és ami mögötte van (Litera)
(kiadvány: Jelmezbál)

A családi tudat, az összetartozás ebben a kontextusban definiálhatatlan fogalom. Grecsó az egyes sorsok felől igyekszik feltárni, hogy mit jelent a család: a vélt egység mögött csak elszigetelt mozaikok állnak. - Forgách Kinga kritikája Grecsó Krisztián Jelmezbál című kötetéről.

Elbizonytalanítja, ugyanakkor minőségibb olvasásra készteti befogadóját Grecsó Krisztián új könyve, a Jelmezbál. A családregénynek aposztrofált mű egyes fejezetei különálló novellaként is megállják a helyüket, ugyanakkor akadnak köztük laza összefüggések, felderíteni való kapcsolatok. Az író ötödik regénye több szempontból is tekinthető kriminek, bár nem elsősorban a megfejtésre váró bűnügyi történetek miatt, hanem a gyanakvó olvasói magatartás kikényszerítése okán.

Grecsó mozaikszerű írásai egy családtörténet darabjaiként működnek, a kirakós azonban jól összekeveredett: időbe telik, mire találunk egy-két fogódzkodót, amely mentén eligazodhatunk a szövegben. Összegabalyodtak a terek, felborult a kronológia, egy-egy vezetéknévbe, vagy elhullajtott emlékdarabkába kapaszkodva igyekszünk kibogozni az összekuszálódott szálakat. A novellák elszigetelten állnak egymás mellett, ahogyan az egyes családtagok között is hatalmas a távolság. Ebben a regényben nincsen főszereplő, pontosabban mindenki az. Minden egyes fejezet egy új meggyőződés, egy új trauma, a múltbeli bűnök és bűnesetek egy újabb perspektívája.

Az olvasó detektívként követi az elejtett nyomokat, de nem annyira a gyilkosságok felderítése motiválja, hanem inkább az emberi kapcsolatok feltárása. Ez azonban lehetetlen vállalkozás, hiszen maguk a szereplők sem találják a kapcsolódási pontokat egymáshoz és a világhoz. Bár a fülszöveg egy jó krimit ígér, és annak a reményét, hogy a végén „összeáll a nagy, drámai egész”, ez korántsem ilyen egyszerű. Felfejthető ugyan a múlt egy része, ám továbbra is homályos és nehezen átlátható marad. Éppen ezért ez a mű másfajta olvasást igényel, mint a klasszikus regények. Folyamatos vissza-visszalapozgatást, vagy újraolvasást követel befogadójától, akiről időközben elválik, hogy vérbeli oknyomozó-e vagy megelégszik a megértés morzsáival. Utóbbira egyébként mindenki rákényszerül, mivel a történet egyik üzenete, hogy a krimik sem olyan egyszerűek, mint ahogy azt megszoktuk: nincs egyetlen megoldása a bűneseteknek. „Semminek sincs egyetlen oka. Mindennek sok gyökere van, az eseményeknek sok eredője van, sok helyről szívják magukba az erőt és a mérget.”(169.)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Forgách Kinga, Litera.hu, 2016. július 8.

2016-07-08 14:54:31
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Szabó T. Anna szenvedélyes olvasó, az írott szó átjárja a mindennapjait. Új könyvében az élet elválaszthatatlan a művészettől, a személyesség az irodalomtól és a történelmi tapasztalattól....
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Önportré és vallomás
,,Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá." Mácsai Pál önéletrajzi könyve számvetés,visszatekintés, emlékpróba. Portré. A...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ