A regény nem annak a hiteles bemutatására törekszik, hogy ki volt az igazi Jack London, hanem arra keresi a választ, hogyan lehet Jack Londonná válni. Centauri megírta a küzdés diadalának optimista nagykönyvét. RÁCZ GERGŐ KRITIKÁJA.

Két idézettel nyit a könyv, az egyik az Íliászból, a másik a Bibliából származik: az első a bolyongás, a második a névcsere miatt fontos. A védőborító hátsó részén az egyik szeretőjével zajlott párbeszédet emelték ki, fókuszba emelve a nőt. A tenger, az új név és a nő: ez a hármasság teszi Jack Londont olyanná, akit, és akinek a történetét nagyon meg lehet szeretni.

„Inkább hamu szeretnék lenni, mint por”, vallotta az igazi Jack London, és az a hő, amellyel ő élt, átsüt ezen a könyvön is, ahol a nevét és egyes életeseményeit kölcsönzi az elbeszélőnknek. Ez a hév cselekvésre ösztönző, habár a gondolkodás nélküli azonnali cselekvés rengeteg galibát okoz, és ezt a regény bőségesen alá is támasztja. Johnnynak, azaz Jacknek, a főhősnek a legtöbb problémája ebből származik, és abból, hogy nem hajlandó betagozódni az általa csak félholtaknak nevezett emberi társadalom keretei közé. „Figyeld meg, hogy a félholtak milyen csillapíthatatlan dühvel fordulnak ellened, ha nem osztozol a sorsukban, végzetes nézeteikben, üres okoskodásukban, semmiben, ami kínos haldoklásuk része.”(182). A Jákob botja egy kamasz legény csatározása az élettel, aki a közös valóságot, szabályokat nem akarja elfogadni. A történet végére még csak 19 éves a főhős, de addigra több minden történt vele, mint a környezetében bárki mással. Jack felnő, részben betagozódik a társadalomba, a bizonytalansága elmúlik, és kikristályosodik számára, hogy ő íróként fog és akar érvényesülni, de a felemelkedésig megtapasztalja az élet számos nehézségét.

A Jákob botja három részre tagolt regény. Az invokációban Jack, a mesélőnk zanzásítva elmondja az élete történetét. A bevezetés jelene a mű jelen ideje, ehhez térünk vissza a regény végén. Az előhang olvasása közben nincs hiányérzetünk, de sokkal részletgazdagabb a múlt, mint ahogy azt a regény elején olvastuk. Ezt követi a 66 fejezet, melyben az invokáció fragmentumait kiegészíti, többszörösen visszautalva a cselekményekre. John Griffith, azaz Jack London, egy álneves ember ál(ön)életrajzát olvashatjuk egy álneves szerzőtől, Centauritól, mely leginkább egy nyilvános, dátumok nélküli naplóhoz hasonlít. Ennek a fiktív (ön)életrajznak mi éppúgy lehetünk a megszólítottjai, miként a Jégvágó főszereplője, Dan Coolbirth, aki megtalálja a felmenője, Jack London naplóját: ebben az esetben ugyanazt olvassuk, mint Dan.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz Gergő, Revizoronline.com, 2016. július 27.