A magyar falu nem egzotikum (Könyves Blog)

„A Szűz Mária jegyese olyan, mintha Mikszáth besétálna a Sátántangó díszletei közé, és beleszagolna a zsíros, húgyszagú reménytelenségbe” – írtuk a nyári Könyvesblokk-ban, pedig Milbacher Róbert debütáló prózakötete sokkal több ennél. Zsíros is, és a torkot is szúrja, mint a mélyre szívott ammónia, ám ahelyett, hogy békésen ellavírozna a falut, mint társadalmi egységet megéneklő nagy elődök árnyékában, sikerül neki az, amibe a magát végtelenségig szétírt és túlságosan otthonos toposzok keretei közé szorító elsőkönyvesnek gyakran beletörik a bicskája. Elkerüli, hogy epigonná váljon. A hét könyve a Margó-díjra jelölt Szűz Mária jegyese, ami egyszerre remek stílusban megírt fikciós faluszociográfia és groteszk bestiárium, ahol nem az állat veszi magára az ember gyarlóságait és demonstrál erkölcsi tanulságokat, hanem az emberi természetből türemkedik ki az állati jelleg.

A falu feljegyzője

Minden faluba kell egy félbolond. Milbacherét Bizdó Józsikának hívják, különös ismertetőjele a grafománia, leghűségesebb társa egy kockás füzet, amibe mindent feljegyez, amit lát, hall, elképzel vagy fontosnak gondol, és azt is, amit egyáltalán nem gondol annak. Feljegyzései alkotják az elbeszélésciklus fejezeteit, belőlük olvashatók ki a közösség kicsit véres, kicsit szégyellnivaló hétköznapjai. A hétköznapok Magyarországon, a fülszöveg szerint „valamikor a közelmúltban vagy a lassított jelenben”, a Józsika által elszórt információmorzsák szerint 1970 és 1989 között történnek. A kanyaróoltást, ami állítólag a Vencseri lány mozgásképtelenségéért felelős, 1969-ben vezették be, Büggős Ferkó, az öreg zenész cigány pedig csak 1970-től tudta beledöfködni a papírAdy szemébe a rajzszöget, ám a rendszerváltásig már nem jutunk el, mert a tanács még mindig a munkásőrökkel fenyeget.

A Szűz Mária jegyese kezdetben tulajdonképpen maga a kockás füzet, ám Milbacher hamar csavar egyet a nézőponton, és valaki más kezébe adja Józsika feljegyzéseit, ezzel pedig megkérdőjelez mindent, ami a füzet dokumentál. Ha figyelembe vesszük, hogy egy feljegyzés soha nem a valóságot ábrázolja, hanem a feljegyző interpretációját a valóságról, az elejétől fenntartással kell kezelnünk a novellákat. Az új narrátor nem viszonyulhat kívülállóként az olvasottakhoz, mert ahhoz ki kellene lépnie a saját életéből, ám továbbírja Józsika mitológiáját (ti. pletykál), felrajzolva a falu krónikásának profilját, akiből egy csapásra Assisi Szent Ferenc paródiája válik, vagyis beáll azoknak a sorába, akik a vallást használják kifogásul, hogy ne kelljen szembenézniük a saját kudarcaikkal.

Milbacher nemcsak a narrátor személyével és szavahihetőségével zsonglőrködik, de a szereplőivel is: a falu lakói fő- és mellékszereplők egyszerre, attól függően, hogy melyik fejezetben bukkannak épp fel, a templompadlón zabálják-e az égetettcukor-betlehemet vagy hömpölygő lávával próbálják elárasztani a főutcát. A Szűz Mária jegyesében felsorakoznak egy falu legfontosabb és leggyakoribb toposzai, melyek mind az információval hozhatók összefüggésbe, az információcsere központja a kocsma, az információ áramoltatója a települést körbekerekező postás, az információ, vagyis a pletyka pedig a falu legfontosabb közösségszervező eleme. A pletykából tény lesz, a tényből basztatás, a basztatásból maga az élet.

És akkor a csöndet valamivel ki kellett tölteni. Magyarul megmondva: muszáj volt valakit basztatni. Mert a csöndet a legnehezebb elviselni, mert akkor arra kell gondolni, hogy hogyan lesz ezután. A csönd az, hogy haza kell menni, aztán este lesz, meg reggel. Másnap meg kezdődik minden elölről. Hát kinek hiányzik ez? (48.o.)

A trágárság esztétikája

A Szűz Mária jegyesében vallási hiedelmek keverednek babonákkal, valóságdarabkák köré szövődik kiterjedt és folyamatosan újraskonstruált fantáziaháló. A pletyka nemcsak az egyéni sorsokat körvonalazza, de a falu kollektív emlékezetét is, segít elbagatellizálni a traumákat, „mit kell ebből akkora ügyet csinálni”, legyen az deportálás (A Je Pista meg a Bandi kiássák a csontokat), kirekesztettség (ti. cigányszag), vagy a fának csapkodva elcsinált vízfejű csecsemő (A Dodi Lacit közben szerencse éri).

Milbacher a karikatúrává válás határáig színezi karaktereit (lehet-e karikatúra a bolondból?), és épp a határ át nem lépése miatt válik helyenként egészen megrendítővé a falu múltját és jelenét rögzítő, jövőjét előrevetítő anekdotacsokor. Elég csak a világ legkövérebb emberének babérjaira törő Kácz Olira gondolni, a Szűz Mária-rajongó Icuka nénire, akinek végig kell néznie, ahogy Szent József elcsöppen, vagy a szinte már mitikus ködbe, sőt egyenesen balladai homályba burkolt Esperesre. Ha mindenképpen sorvezetőt kellene emlegetni, akkor leginkább Mikszáth anekdotázó kedvét, Bodor látomásosságát, és a Másik Magyarország Bukta Imre által kikever kopott, koszos színeit lehetne.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Könyves.blog.hu, 2016. augusztus 7.

2016-08-07 17:26:32
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ